Eddigi tanulmányaiban mintegy 1900 rovásírásos leletet írt le, illetve értelmezett, a teljes rovásemlék feldolgozásához még legalább hetven monográfiát kellene megírnia, jelenleg a tizediknél tart – mondta bevezetőként Mandics György. Felelevenítette, a rovásemlékek Somogyi Antalnak köszönhetően kerültek elő, aki 1873-ban egy bécsi antikváriumban vásárolta meg a Cicero-kódexet, majd azt bemutatta a magyar Parlamentben, rákérdezvén a főurakra: nem tudnak-e hasonlók létéről. És kiderült, igen sok magánkönyvtárban rejtőztek rovásírásos könyvek, néhány hét alatt még tizenegy kódex került Somogyihoz.

Somogyi Antal a Cicero-kódexből átiratot készített, kiadása azonban hatalmas vihart kavart, lévén hogy éppen a finnugor háború kellős közepén jelent meg: a finnugor nyelvek egyikében sincs rovásírás, az csak a türk népeknek volt, a magyar rovásírás léte ellentmond tehát az Akadémia által elfogadott és vallott elméletnek. Bizonyos Szarvas Gábor próbálta bebizonyítani, hogy Somogyi hamisítványt készített saját gyöknyelvészeti kutatásai alátámasztására, és még azt is kitalálta, hogy Somogyi futószalagon hamisította a többi kódexet is. Mandics György a szegedi könyvtárban megnézte a Cicero-kódexet: állítása szerint öt perc alatt ki lehet deríteni, hogy nem egy ember írta. És hogy igen régi szövegről van szó, annak bizonyítéka, hogy a kódex tartalmának mintegy harmada olyan régi szavakból áll, amelyek nem szerepelnek a magyar etimológiai szótárban. A továbbiakban az előadó a kaukázusi kérdésre kitérve elmondta, a Cicero-kódexben három hosszú ének foglalkozik a magyarok vándorlásának ezzel az időszakával. Az egyik eposz értelmezése révén bizonyítottnak tartja, hogy néhány magyar törzs 500 körül átkelt a Kaukázuson, majd ötven év múlva visszamentek – erre az Akadémia által el nem ismert „kitérőre” egyébként örmény és bizánci krónikákban is talált utalásokat, bár előadásában azt is kifejtette, régészeti kutatásokat kellene tartani azon az útvonalon, ahol szerinte a magyarok jártak.