A Székely Nemzeti Múzeumban tartott könyvbemutatón Demeter László, a Tortoma felelős kiadója Székelyföld két legkiválóbb ismerőjeként köszöntötte Zsigmond Enikőt és beszélgetőtársát, Kisgyörgy Zoltánt. Demeter László elmondta, az elmúlt tizenhárom évben a kiadó főként történelmi témájú könyveket hozott el a múzeumba, ám most is egyfajta határbemutató sorozatot indítanak útjára, ugyanis „a Kárpát-koszorú szépen behatárolja azt a területet, ahol a mi népünk él”. Eddig a Tortoma Útikönyvek részeként jelentek meg hasonló kiadványok – hamarosan Kisgyörgy Zoltán Háromszékről szóló kötetei következnek –, ám az új könyvsorozattal a Kárpát-koszorú hegyeit kívánják ismertetni, amit hiánypótlónak is tekintenek. Ez a koszorú 152 hegységet foglal magában, a Hargita az első, amit ismertetnek, de készül a Csukás-hegység, illetve a lengyelországi Pieninek, valamint az osztrák Rozália-hegység is. „Bízom benne, hogy kialakulhat egy olyan könyvsorozat, amely vezérfonal lehet a Kárpát-koszorú megismerésében, fontosnak tartjuk a magyar helynév­anyag megismertetését, ez e kötetek erőssége lehet” – tette hozzá Demeter László.

Kisgyörgy Zoltán geológusként, helytörténészként beszélt csíkszeredai kollégája, Zsigmond Enikő kötetéről, kiemelve annak gazdagságát: „bőséges adattár, melyben minden évszám és név megtalálható, ami fontos és jellemző erre a műfajra”. Mint fogalmazott, a turistakalauz első részét megírhatta volna akár külön könyvként is Az én Hargitám címmel, mert sokszor ráismer a lelkére, az érzéseire, látja, hogy nagyon szereti ezt a hegységet, a második rész pedig a jelzett turistaösvényekről szól, ez csak úgy születhetett meg, hogy a szerző alaposan, sokszor bejárta a Hargitát.

Életútjára villantva Zsigmond Enikő szólt csíkszeredai pályája kezdeteiről (államvizsga-dolgozatát a vulkánosságról írta 1964-ben), arról, hogy amikor dolgozni kezdett, három megye harminc bányájával kellett foglalkoznia, ám geológusi munkája azt is lehetővé tette, hogy alaposan bejárja a Hargitát, illetve más szomszédos hegyeket. Nagyon büszke első tematikus, A Szent Anna-tó és környéke című térképére (ezt díjazták is 1998-ban a Szép Magyar Térképversenyen), majd ezt követte a Hargita, s mint mondta, ő maga találta ki, hogy egy térkép hátára fel lehet írni „egy rövidített könyvet”. Könyvéről szólva megjegyezve, rengeteg terve van, „az Isten nem is ad annyi időt”, hogy mindenik elképzelését meg tudja írni. Most egy amerikai útja élménybeszámolóján dolgozik, ez hasonló az izlandi útikönyvéhez, elképzelése szerint a szöveget befejezi karácsonyig, majd megírja a most bemutatotthoz hasonlító, újabb két turistakalauzát a Csíki-havasokról és a Nemere-hegységről.