A székelyföldi ember számára a kolbásztöltés többet jelent, mint holmi élelmiszer-előállítást – remekül példázta ezt a szombaton a sepsiszentgyörgyi Vadász utcai sportcsarnokban tartott gasztroesemény. A „lánynevén” XVII. Háromszéki Kolbászparádén, friss menyecskenevén I. Székelyföldi Kolbászfesztiválon mintegy nyolcvan csapat háromszáznál több tagja állt asztalhoz, hogy legjobb tudását adva elkészítse az egyik legnépszerűbb disznóságunkat. A legjobb kolbászt a Maros megyeiek csapata készítette, így a következő Csabai Kolbászfesztiválon ők képviselhetik Székelyföldet.
A sportcsarnok kora délelőtt feldúlt hangyabolyhoz hasonlatos: van, aki asztalát keresi, más kicsomagol, húsőrlőt szerel, kést fen, akad, aki a díszítéssel bíbelődik, fűszereit rendszerezi, vagy éppen a jó munkához feltétlenül szükséges pálinkából tölt a poharakba.
A hírre, hogy át lehet venni a kiporciózott húst – az afrikaisertéspestis-vész miatt hozott húst tilos használni –, pillanatok alatt sor alakul ki, de így sem telik sok időbe, hogy mindenki munkához láthasson. Két órájuk van, hogy bár a zsűrizéshez feltétlen szükséges fél méter kolbászt elkészítsék – figyelmeztetnek a szervezők.
Miként készül a jó kolbász?
A csapatok láthatóan nagy erőbedobással végzik feladatukat, de mivel éppen elegen vannak, mindenhol szívesen válaszolnak arra a kérdésünkre, hogy miben rejlik a jó kolbász titka.
A tavalyi győztes, az Ozsdolai Nőszervezet idén új, az RMDSZ Kézdiszéki Nőszervezete névvel nevezett be. Vezetőjük, Domokos Tünde úgy nyilatkozott, jó tapasztalatot jelentett számukra, hogy itthoni győzelmük fődíjaként részt vehettek a Csabai Kolbászfesztiválon: hatalmas élmény volt látni, miként dolgoznak az anyaországiak, illetve a kolbászkészítés során mit tartanak fontosnak, milyen alapanyagokat és fűszereket használnak, hogy méltán híres kolbászukat elkészítsék. Domokos Tünde úgy véli, idén erősebb a mezőny, de igyekeznek kitűnni a többi versenyző közül. A kolbászukba való húst nem őrlik, hanem apróra vágják, a só, a bors és a minőségi házi fokhagyma mellé kevés, a húst alig megszínező paprikát, borókabogyót és egy titkos ízesítőt tesznek. A nőszervezet nem csak kolbászával akarja a zsűrit levenni a lábáról, hanem az egyéb kínálnivalóval is: Nyujtódról csípős, diós, aszalt szilvás, bazsalikomos és sonkás sajtot hoztak, házi kenyerük és feketeribizli-boruk is van.
Ifj. Fehér Zoltán a baróti tanácstagok csapatának fő kolbásztöltője. Mielőtt a kolbászról szót ejtenénk, hangjában nem kevés büszkeséggel újságolja: a pénteken lezajlott Székelyföldi Pálinkamustrán aranyérmes, illetve Erdővidék legjobbja lett a bodzapálinkája. A kolbászt hagyományosan, székelyesen elkészítve, a lehető legegyszerűbben szereti, de ha jó „bolondításra” alkalmas alapanyag kerül a keze ügyébe, annak felhasználásától sem zárkózik el – mondotta.
A Magyar Polgári Párt soraiban találjuk régi ismerősünket, a vargyasi Román Attilát. A finom kolbász titkának a jó alapanyagot s készítőjének szívvel-lélekkel végzett munkáját tartja. A só, a bors és a fokhagyma mellett szarvasgombát használnak fel. A legtöbbünk által csak leírásokból ismert csemegét Tókos Pál gyűjtötte, munkáját magyar vizslájának kiváló szimata segítette. Úgy véli, ez a különlegesség nem most, a készítés során fog igazán érvényesülni, hanem a rövid, mindössze negyedórás sütés után – éppen akkor, amikor a zsűri elé kerül.
A Sepsi-SIC csapata kimagaslott a mezőnyből. Szó szerint kell ezt érteni: a lányok egy-két fejjel magasabbak voltak az átlag székely legénynél! Rusz István csapatmenedzser szerint a lányok egy részének újdonság volt a kolbászkészítés – Amerikában annyira nem dívik a disznóölés –, de van a csapatban elég székely, aki ismer egy-két furfangot. Az ő kolbászukban borsikafű, csombor és egy kis vajban kisütött szarvasgomba is lesz.
A Puskás Tivadar Szakközépiskola húsfeldolgozó osztályába járó diákok két csapatot alkotnak. Bár elsősorban őket szeretnénk megszólítani, meséljenek, miért választották éppen ezt a szakirányt, illetve miként képzelik el jövőjüket – tényleg mészárosok lesznek-e, s ha igen, itthon vagy mint annyian pályatársaik közül, külföldön fogják keresni boldogulásukat –, visszafogottságuk miatt nem érünk célt. Szaktanáruk, Kiss György elmondása szerint a tanulók közül többen is komolyan érdeklődnek a mesterség iránt, s ennek kifejezetten örül. A fesztiválon igyekeztek úgy dolgozni, hogy a végeredmény tényleg kolbász, s ne bélbe töltött miccs legyen: a jó kolbászhús mozaikos, paprika csak annyi kell bele, amennyitől kicsi színt kap, állaga pedig kicsit darabos, azaz inkább a fasírthoz hasonlatos.
A testvérrendezvényt, a békéscsabai Csabai Kolbászfesztivált Juhászné Varga Borbála és nyolc társa képviselte, két csapatuk pedig kétféle kolbászt készített. Egyikük hagyományos csabait, másikuk – életükben először – recept alapján székelyföldit. Az őstermelőként kolbászkészítéssel foglalkozó asszony úgy véli, a csabai attól kimondottan finom, hogy abba fehér- és szűzpecsenyét, tarját, combot és hastájékról származó húst is tesznek, őrlése 6-os, talán 8-as roston történik, a köményt pedig egyben teszik bele, az édespaprika mellé – ízlés szerint, általában kétharmad az egyharmadhoz arányban – csípős is kerül, füstölése fűrészporon vagy forgácson történik, a szikkasztásához pedig olyan kamrát használnak, amelynek jó a páratartalma.
Vigye Székelyföld jó hírét!
Grüman Róbert kérdésünkre úgy fogalmazott, meggyőződése, hogy a kolbászfesztivál több, mint egyszerű gasztronómiai esemény: közösségépítő szerepe van, emellett a turizmus fellendítéséhez is hozzájárulhat, hiszen olyant kínálnak, amit máshol ilyen formában nem. „A kolbásztöltés a székelyföldi kultúra részét képezi, ezért fontosnak tartjuk, hogy óvjuk és népszerűsítsük. Ezért is örvendek annyira, hogy nem csak az idősek, hanem – az iskoláknak hála – annyi fiatal is jelen van ma itt. Amit megszeretnek és kellőképpen elsajátítanak, azt tovább fogják éltetni” – mondotta.
Becze István, a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke a helyi alapanyag felhasználásának fontosságára hívta fel a figyelmet: a globális világban csak úgy tudunk fennmaradni, ha piacainkat saját termékkel látjuk el, mellette pedig prémiumterméket állítunk elő, amelyet világszerte értékesíthetünk. Ehhez az szükséges, hogy közösen, láncot alkotva dolgozzanak az ágazatok képviselői: az állattartó gazdák vegyenek helyi takarmányt, a húsfeldolgozóink pedig helyi állatból készítsék termékeiket. „Lehet, hogy a távolból hozott hús olcsóbb, de nem mindegy, hogy mit eszünk, úgyhogy ezen spórolni nem érdemes. Fogjunk összes és segítsük egymást azzal, hogy az itthon előállított terméket vásároljuk meg” – nyilatkozta.
A fődíj Maros megyébe ment
A civil szervezetek közül a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátóipari Egységek Szövetségének csapatát, a cégek és intézmények közül a Víz-ügyesek, a helyi önkormányzatok közül a Baróti tanácstagok, az iskolák közül a Puskás Tivadar Szakközépiskola, a politikai pártok közül a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ területi szervezete került az első helyre. Különdíjban részesült a Víz-ügyesek csapata, a fesztivál fődíját a megyei önkormányzatok első helyezését elérő Maros megyeiek kapták, így ők lesznek Székelyföld képviselői a következő Csabai Kolbászfesztiválon.