Az egyik kényes téma a jövő évi költségvetésé, amiről még semmit nem tudni, holott egy civilizált országban már szeptember-októberben ismertek a következő évi keretszámok. A városvezetők azt szeretnék elérni, hogy 2020. január elsején már legalább az állami költségvetés meglegyen, mert utána még hetekbe telik, amíg a megyei és helyi önkormányzatok is elfogadják a magukét. Antal Árpád kijelentette: az önkormányzatok folyamatosan járulékos áldozatai a különböző kormányok felelőtlen döntéseinek, az idén például csak március közepén született meg az állami költségvetés, anélkül pedig nincs beruházás, és ez az államnak sem jó, mert nincs adóbevétel.

Ha nem tudják, hogy miből gazdálkodjanak, lehetetlen idejében tervezni, a közbeszerzési eljárásokat nyár elején hirdetik meg, és ősz lesz, mire a szerződést aláírják, tehát az év nagyobbik része elment – magyarázta. Az elöljáró szerint akár két hét alatt is ki lehet dolgozni egy jó költségvetést, ha komolyan dolgoznak rajta, és fordítva: hat hónapi munkával is készülhet rossz büdzsé.

A jövőben azt is szeretnék látni a polgármesterek, hogy a személyi jövedelemadók visszaosztása miképpen történik, mert ez jelenleg átláthatatlan és kiszámíthatatlan folyamat: van olyan hónap, hogy 3, máskor pedig 4 millió lejt kapnak az önkormányzatok, az pedig nagyon életszerűtlen, hogy a munkaadók ilyen hektikusan fizessék az alkalmazottjaikat – valószínűbb, hogy valaki használja ezt a pénzt, és önkényesen bánik vele. Mivel azonban a városok legfontosabb bevételi forrásáról van szó,  amit előbb a központi költségvetésbe utalnak át, és onnan osztanak vissza, jó lenne ismerni a pénz útját: hány cég hány alkalmazott után mennyi jövedelemadót fizet, és ez hogyan kerül vissza oda, ahol ezek a jövedelmek megvalósulnak. Jelenleg a személyi jövedelemadó 60 százaléka illeti meg az önkormányzatokat (korábban 40–43 százalék volt ez az arány, de azóta többletfeladatokat is leosztottak, és a jövedelemadó szintje is csökkent, 16 százalékról 10-re), jó lenne ezt az éves költségvetési törvény helyett a helyi pénzügyi törvénybe foglalni, hogy mértéke néhány évig állandó legyen, ne változzon esztendőről esztendőre.

Van azonban sürgősebb megoldani való is: az idei költségvetés kiigazítása oly módon, hogy a Dăncilă-kormány utolsó osztogatását ellensúlyozzák. A szociáldemokrata kabinet ugyanis bukása előtt még nagy összegeket utalt ki a saját emberei által irányított városoknak és megyéknek, az erdélyi önkormányzatok zöme – köztük Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda – azonban egy vasat sem kapott, és ez nincs rendjén – szögezte le Antal Árpád, aki azt sem tartja helyénvalónak, hogy a jól gazdálkodókat büntetik Romániában. Hangsúlyozta: mindig a helyi autonómiáért harcolt, és az egyik legnagyobb vívmánynak tartja, hogy az önkormányzatok maguk szabhatják meg alkalmazottjaik bérét (a kormány által megszabott alsó és felső határok között), ám ezzel a lehetőséggel egyesek nagyon felelőtlenül éltek: néhol a legnagyobb béreket adták ki – van olyan község, ahol a polgármesteri hivatal személyzete többet keres a közeli városban dolgozó kollégáknál –, és már augusztusban jelezték, hogy elfogyott a pénzük. Ilyenkor a kormány szokott segítségükre sietni, de ez nem helyes, ő maga az ilyen településeken előbb a béreket fogná vissza.

A pénzügyi jellegű kívánságokon kívül más, konkrét kéréseket is megfogalmaztak a városok vezetői: ezek egyike az országszerte málladozó szakszervezeti művelődési házak önkormányzati tulajdonba adása. Ez lassan 30 éves adóssága az államnak – közben a többnyire központi helyen levő épületek nagyrészt leromlottak, a belvárosokat rondítják, és amelyik esetleg működik, az sem kulturális tevékenységeknek ad otthont. A sepsiszentgyörgyi már évek óta bezárt, és tartozása a város felé (a ki nem fizetett ingatlanadó) meghaladja a 2,5 millió lejt. De más ingatlanokat is átvennének: a honvédelmi minisztérium üresen álló vagy kihasználatlan épületeit, illetve területeit. Ez már inkább székelyföldi óhaj, másutt ugyanis sok régi laktanyát átadtak a városoknak, csak térségünkben nincs rá példa, többek között Brassó sem kapott. Sepsiszentgyörgyön a 70 hektáros, a vártemplomi és a közös temetővel is szomszédos katonai lőtérről van szó, amit erre a célra már több éve nem lehet használni, legelőre pedig aligha van szüksége a védelmi minisztériumnak; egy ideig az állomási laktanya is üres volt, de most nem az, és Antal Árpád tudtával a megyében sincs más elfekvő katonai ingatlan.

Végül a decentralizálásról is érdeklődtek: ez egy korábbi liberális kormányzás terve volt, amiből a szociáldemokraták valamennyit meg is valósítottak, de még bőven van tennivaló, felvállalja ezt Ludovic Orban?