Az árkosi kastély a korban jellemző módon többszörös átépítésen esett át, egy kisebb méretű udvarházból alakult először földszintes kis kastéllyá, majd pompás, neobarokk és neoreneszánsz elemeket ötvöző emeletes rezidenciává az 1890-es évek végére.
A mai Szentkereszty-kastély őse egy olyan épület lehetett, amelyet először 1773-ban említenek az inventáriumok. A Benkő családnak 1773-ban két udvarháza volt Árkoson, ezek közül az egyik kőből készült ház a falu alsó részében feküdt, malom is tartozott hozzá. A kúria 1823 előtt átment a vargyasi Daniel család tulajdonába. A róla készített 1829-es inventáriumból az derül ki, hogy a vargyasi Daniel Elek (1783–1848) tulajdonában lévő földszintes ház hét helyiséget tartalmazott, nyugaton és északon egy-egy tornác határolta. Az udvarház környezetében malom, kert, több gazdasági épület, remetelak, vendégház, feredőház volt.
Gróf Kálnoky György 1840-ben vásárolta meg az árkosi birtokot Daniel Elektől. Az új tulajdonos 1844-ben elhunyt. Halála után özvegye, gróf Haller Anna (1816–1878) tulajdonába került a birtok. Valószínű, hogy a házaspár építette a kastély mellett lévő kápolnát valamikor 1840 és 1845 között, ugyanis a Szent György tiszteletére felszentelt kápolna Szent Annáról elnevezett harangját 1845-ben öntötték.
Az özvegy Haller Anna 1847-ben újra férjhez ment, ezúttal báró Szentkereszty Zsigmondhoz (1817–1891). A báró az 1848–49-es szabadságharcban való részvétele miatt 1851 és 1853 között Nagyszebenben raboskodott. Ezalatt a felesége vezette az árkosi udvartartást, a férjének írt levelek tanúsága szerint elsősorban a kert kialakításával és az épület bővítésével próbálkozott. Szentkereszty Zsigmond a szebeni fogság után visszatért gazdálkodni az árkosi birtokra, később Sepsiszentgyörgy országgyűlési képviselője is volt. 1847 és 1857 között, de mindenképp 1863 előtt a korábbi hétszobás udvarházat a báró átépíttette és kibővíttette. Így jött létre egy földszintes, tíz lakosztályos kastély, amely majdnem 39 méter hosszú és 15 méter széles volt. Ez a méret megegyezik a jelenlegi épület nagyságával és alsó szintjének elrendezésével.
Szentkereszty Zsigmond fia, báró Szentkereszty Béla (1851–1925) katonaként kezdte pályafutását, 1870-ben történt leszerelése után költözött Árkosra. 1878-ban házasságot kötött Florescu Máriával (1857–1919), ami nagy vagyonhoz is juttatta. A házaspár jelentős átalakítást végzett az árkosi kastélyon, emeletet húzatott a korábbi épületre. A levéltári adatokból kiderült, hogy először 1887 és 1890 között zajlott az építkezés, majd 1896-ban. 1887 és 1890 között biztosan felépült a lépcsőház, az ebédlő, a nagy szalon és a nagy terem mennyezete, elkészültek különböző kőfaragó-, lakatos-, üveges- és asztalosmunkák. Ezen első építési fázis során először egy közelebbről ismeretlen Schnelka nevű személynek fizettek bizonyos tervekért, de 1888-tól már Fort Sándor budapesti műépítészt foglalkoztatták. Utóbbi jelentős összegeket kapott árkosi útjának és terveinek fejében. A kastélyhoz készült tervek közül mindössze egy keresztmetszet ismert, amely az 1894. január 14-i dátumot viseli Fort Sándor pecsétjével.
1896-ban elkészültek a kastély belső munkálatai, a berendezés és az ebédlő terasza. A kastély 1897-ban készülhetett el teljesen, ekkorra a külseje a maihoz hasonlóan nézett ki.
Az első világháborúban feldúlták és kifosztották az épületet, az értékes szőnyegek, festmények, könyvek közül sok eltűnt. Az egykori pompás belső berendezésről csupán néhány archív felvétel és képeslap árulkodik, amelyek ismeretében valószínűsíthető egyes termek eredeti funkciója.
A kastélytól nyugatra fekvő dombon helyezkedik el a Szentkereszty család temetkezési helyéül szolgáló kápolna. Az épület egyterű, téglalap alaprajzú és kosáríves szentéllyel végződik, hossza 10,5 méter, szélessége 8 méter. Kis mérete ellenére jelentős építészeti értéket képvisel, hiszen egyszerű, klasszicizáló homlokzatába korai gótizáló faajtó illeszkedik, valamint az épület oldalhomlokzatain csúcsíves ablakok sorakoznak.
A kastély közvetlen közelében vendégház állott egykor, az archív felvételeken földszintes, klasszicizáló páros oszlopsoros épület rajzolódik ki, egy összeírás szerint 7 szobája volt. Ez az épület a kápolnával egy időben készülhetett, tehát 1840–45 körül, de nem tudhatunk semmi biztosat róla, mert az ma már nem áll.
Az árkosi kastélyt angolpark veszi körül, amelyben a jellemző kerti építmények is helyet kaptak, ezeket többnyire már csak korabeli leírásokból ismerhetjük. A kilenchektáros park meghatározó eleme a nagy méretű, kanyargó alaprajzú tó, amelynek közepén hídról megközelíthető sziget rejtőzik.
A kastély utolsó birtokosai ifjabb báró Szentkereszty Béla (1885–1944), nővérei, Elsa, Marietta és Janka, aki Jankovich-Bésán Endréhez ment férjhez.
Az árkosi kastélyt 1945-ben államosították, majd az 1980-as években a belső tereit radikálisan átalakították, amikor Nicolae Ceauşescu számára villának rendezték be az épületet.
Az 1989-es fordulat után a kastélyban az Árkosi Művelődési Központ működött. Az ingatlant visszaigényelte a Jankovich-Bésán család, hosszas pereskedés után megkapta, ám az Árkosi Művelődési Központ újabb perek sorozatát indította el. (A lexikon.adatbank.transindex.ro nyomán)
.jpg)
