Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Hetvenöt éve az édes hazában című gálaesten mondott köszöntőjében rámutatott: jól ismerjük a bukovinai székelyek néphagyományait, tájszólásukat, népmese- és népdalkincsüket, táncaikat, mondáikat, hiedelemvilágukat, családfájukat, sőt, a nagyobb családok DNS-térképét is. A hagyományok őrzésében kiemelkedő jelentősége van a harminc éve létrejött, 45 tagkörrel működő Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, ami erőt és összefogást is jelent a bukovinai székelyeknek – hangsúlyozta. Bár a 20. század a magyarok számára vesztes évszázad volt, de nekünk, mai magyaroknak minden lehetőségünk adott, és meg kell tennünk mindent, hogy a 21. század egy nyertes évszázad legyen – fogalmazott Potápi Árpád János.

Emlékeztetett: 1941-ben született döntés a népcsoport Magyarországra való áttelepítéséről, a Bácskába, a Bajmok-Szabadka vonaltól Újvidékig. Ám a visszatérő szerbek és a szövetséges szovjetek elől a népcsoportnak 1944-ben ismét menekülni kellett, ezután szóródtak szét a Dunántúlon, majd 1945-ben indult meg végleges letelepítésük Bonyhád központtal Tolna és Baranya megyében.

A gálán Kóka Rozália énekes-mesemondó Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, a rendezvény fővédnöke leveléből idézett, aki a legkeserűbb sorsú magyar népcsoportnak nevezte a bukovinai székelyeket, akik gazdag, sajátos népművészeti és népköltészeti értékekkel színesítették a magyar kultúrát.

Sebő Ferenc népzenekutató egy hanglemezt mutatott be. Az 1983-as, 1984-es felvételek akkoriban a bukovinai székely kultúra utolsó leheletének tűntek, ám örömmel tapasztalta, hogy a fiatalok tovább viszik a hagyományokat, a bukovinaiak nem hagyják magukat – fogalmazott.