Megalázva, semmibe véve, ellehetetlenítve — ezek az érzések fokozódtak olyannyira a sepsiszentgyörgyi Csíki utca lakóiban, illetve az ott működő cégek tulajdonosaiban és alkalmazottjaiban, hogy mára tüntetést szerveztek az utcában uralgó tarthatatlan állapotok ellen. Sérelmeiket tízpontos beadványban fogalmazták meg.
A Csíki utca felújítási munkálatai már eleve rosszul kezdődtek, a kivitelező — egy magyarországi cég nyerte a versenytárgyalást — a beharangozott márciusi időponthoz képest késéssel fogott munkához — nem kapott ugyanis alvállalkozót. Aztán amikor került munkaerő, bontottak és trancsíroztak mindent, azt is (a járdákat), amit a városházával való egyeztetés szerint nem kellett volna. Amúgy a városháza is jócskán ludas az ügyben, a kivitelezésre csupán a végső határidőt rögzítették a szerződésben. Megegyeztek ugyan a fővállalkozóval, hogy az négy szakaszban végzi majd a munkálatokat, ezekre határidőket is adtak — felemlíteni sem érdemes a dátumokat, azok szerint már rég a Debren patakán túl kellene dolgozniuk, az utca első felén pedig nyomának sem szabadna látszania az építőtelepnek.
Túlzás lenne azonban csupán a kivitelezőt vádolni a hatalmas lemaradással, közben kiderült, a tervek sem éppen helyénvalóak, vezetékek kerültek elő, melyek papírforma szerint nem léteznek, aztán a lefektetett csövezetet költöztetni kellett — és időközben a város vezetősége is változván, némileg az elképzelések is módosultak. Az új városvezetés fellépése egyébként — ideig-óráig legalábbis — úgy tűnt, jótékony hatással lesz az akkorra már igencsak elkeseredett Csíki utcaiak ügyére, a polgármester kijárta, hogy az előzetesen a tervben nem szereplő gázvezetékcserét is elvégezzék egyúttal, hogy immár teljesen felújítsák a város e sokat látott s szenvedett utcáját. Ígéret is elhangzott a polgármestertől, méghozzá igen merész: hogy november végére befejezik a munkálatokat, szép lesz a Csíki utca, és példakép arra, miként néz majd ki az egész város. Meg is bolydult ismét minden, munkatelep lett ott is, hol korábban nem, az úttest felbontásával elértek a Debren-hídig — aztán a nagy hév szépen lelohadt. Maradt a leginkább háborús színtérhez hasonlítható utca, tele bokatörő gödrökkel és a házakból kifolyó szennylétől bűzlő pocsolyákkal. Az első rész lakói gólyalábakon tudják házaikat megközelíteni, a boltok, cégek pedig szép lassan tönkremennek, hisz vásárló, ügyfél egyaránt messzire elkerüli a még legmerészebbek számára is veszélyesnek látszó akadálypályát.
Ilyen körülmények között jogos a lakók, cégtulajdonosok és alkalmazottjaik elégedetlensége, mely a mai tüntetéshez vezetett. Beadványukban a már több mint hat hónapja tartó embertelen állapotok mellett felhozzák, hogy baj esetén sem tűzoltóknak, sem mentőknek nincs lehetőségük közbelépni, hogy a nem létező utcaseprést éppúgy megfizettetik velük, mint eddig, hogy a bejáratokat az építők lerakatnak használják, hogy a cégek forgalma negyven százalékkal csökkent, s emiatt az ott dolgozó mintegy kétszáz alkalmazott közül sokan munka nélkül maradhatnak, de a városházát is felelősségre vonják, amiért némely alkalmazottjaik az utcabeliek érdeklődésére közömbösen és lekezelően válaszolnak, és kérik, jelöljenek ki olyan felelős személyt, aki képes felgyorsítani a munkálatokat.