Végül bizonyossá vált, hogy a kormány, elébe menvén a szociáldemokraták hepciáskodásának, október elsejétől emelteti húsz százalékponttal a nyugdíjasok járandóságát, egy hónappal előrehozván a korábban beígért terminust. Így elmarad a szocdem párt bizalmatlansági indítványa, s a nyugdíjasok jól járhatnak ideig-óráig. A jó hírt azért kell beárnyékolnunk idejekorán, mert a gazdasági szakértők és szakírók szerint ez a gesztus új árrobbanást indíthat el, de gyorsíthatja a pénzromlás ütemét és mértékét is, s ebben az esetben a nyugdíjasok sem örülhetnek sokáig a kormány és a politikusok ,,nagylelkűségének".
Mircea Geoană a maga sikerének könyveli el a kabinet jobb belátásra való bírását, de most ugyancsak találékonynak kell lennie, hogy milyen újabb bizalmatlansági indítványhoz vezető indítékkal riogassa Tăriceanuékat. Ez az egész kissé érthetetlen, mert politikai jósolgatások, saccolások arra utalnak, hogy a választások után — ha az SZDP nem szerez abszolút többséget — egy felállítandó kormányt a liberálisokkal képzelhet el (esetleg az RMDSZ-t is bevéve a csapatba), csak az nem mindegy, ki lesz a koalícióban a prímás és a premier, azaz miniszterelnök. Hát ezért tüsténkedhet Geoană, mert ő mindenáron kormányfő szeretne lenni! Még mutatkozna egy jó, kormányt zsaroló ötlet, s ez a pedagógusok bérének elképzelt ötvenszázalékos emelése lenne, de ezt valószínűleg Geoană és csapata sem gondolja komolyan, s a Tăriceanu-kabinet is kifogta a szél egy részét a vitorlából azzal, hogy azonnal kilencszázalékos bérnövelést biztosít a tanároknak-tanítóknak. A többit majd később, apránként, csendesen...
Ez a választások előtti ígérgetés, osztogatás, ráígérgetés viszont elég rossz csillagzat alatt születik és gyűrűzik, hiszen a világgazdaságban — főleg a pénzvilágban — iszonyatosan baljós jelek mutatkoznak, amikor az Egyesült Államokban másfél évszázados, megingathatatlannak tartott pénzintézetek omlanak össze kártyavárként, s a világ tőzsdéi egyre idegesebben és kétségbeesetten reagálnak a példátlan csődhelyzetekre.
Tăriceanu miniszterelnök nyugtatgatja a honi kedélyeket, mondván, hogy Romániába nem fog begyűrűzni ez a világgazdasági válság rémével fenyegető nagy felfordulás, de a nemzetközi pénzintézetek és nagy tekintélyű elemzők ennek éppen az ellenkezőjét vélik, mondván, hogy Románia Európa egyik legkiszolgáltatottabb országa, mely a nemzetközi tőke függőségébe lavírozta magát, s pillanatnyi, látványosnak mondható fejlődése nagymértékben a külföldi beruházások folyománya. Így pedig törékeny, esetleges és megkérdőjelezhető.
Hogyan lesz, merre alakul a világ — s benne a mi sorsunk —, azt most még a legnagyobb szakértők sem tudják megmondani.
