Sokszor szembesültem munkám során azzal, hogy mennyire nincs megbecsülve az Édesanya. Hogy létezik, hogy valaki egyszerűen sértegetni merészeli Isten munkatársát, az Édesanyát? Hányszor mondták női betegeim, hogy milyen sok megaláztatásban volt részük a férjük, a gyermekük részéről – vajon ők tudják, hogy a hosszan tartó lelki megbántás mindig testi megbetegedéshez (agyvérzés, infarktus, vese-, tüdő-, mellbajok stb.) vezet? Hogy nem jut eszükbe egyeseknek, hogy nagyon komoly elszámolással tartozunk Istennek? És vajon hogy állunk az embertársunk iránti tisztelettel? Meddig lehet feszíteni a húrt?

Olyan nagyon reménykedtünk a „rendszerváltás” után, hogy jobbra fordul az életünk, de pofonok sorozatát kaptuk. Most már politikafüggő lett az élet, majmolni kell a Nyugatot, van drog, abortusz, van családi agresszió, nagyzolás, s mindez csak néhány esztelen ember miatt. Jó lenne őket észhez téríteni.

Mennyivel jobb lenne Isten üzenetét hallgatni, és nem alacsonyodni le arra a szintre, ami már nem emberi! Az állatok összetartanak, de a családokban széthúzás van. Sokan már azt is irigylik, ha valaki örülni tud a kis dolgoknak! Mindenki egy kicsit alázatos kellene legyen, hiszen mindannyian eltávozunk. Nekünk, idősebbeknek a napjaink meg vannak számlálva. Most már sokat nem tudunk tervezni, pedig még annyi mindent szeretnénk látni, megérni! Olyan rövid ez a földi élet – alig kezdődik el az év, s már nemsokára vége is van!

Mindenki a szeretet után sóvárog, mégis vannak, akik nem törődnek semmivel. Sajnos ezek az emberek nagyon önzőek tudnak lenni – holott a lelkük mélyén ők is szeretetre vágynak csupán.

Minden ember jónak születik. Az újszülött, a csecsemő tehetetlen, rá van utalva Anyára, Apára, a környezetére. Azon tűnődöm, van-e olyan személy, aki nem látott kisbabát. Szembe kell nézni vele, megfogni a kezecskéjét, az ujjait, és érezni, milyen szeretetet sugároz az a pici lény! Az élet nagyon szép, sok örömet tartogat!

Gáll Anna gyermekgyógyász főorvos