Mintha a Szent György-napi tűzijátékra siettek volna vasárnap este a megyeszékhely lakói: autót nem lehetett látni a belvárosi utcákon, és mindenki a főtér felé igyekezett. Főként a gyermekes családok, de nyugdíjasok is szép számban, kellőképpen nekiöltözve, mert decemberrel a fagy is beköszöntött, csípett a levegő rendesen. Vidám gyermekhangok hallatszottak már messziről, és gyűlt a tömeg szép számban a tizedik közös adventi gyertyagyújtásra.
A bevezető ének utáni egyházi áhítatot Baróti Tibor római katolikus lelkész tartotta, aki arról beszélt, hogy – habár manapság mindig minden azonnal kell – újra meg kell tanulnunk várakozni, és jól várakozni, mert így épp azt váltjuk meg, ami az idő múlásából a legelviselhetetlenebb, türelmet tanulunk és felfedezzük a készülődésben, elmélyülésben rejlő szépséget. Az óriás adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása előtt Antal Árpád polgármester azt mondta: ilyenkor városunkat, otthonunkat és kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni, ezért jobban oda kell figyelni arra a több mint kétezer éves üzenetre, amely a szeretetet hirdeti. Az elöljáró szerint mostanában kevesebb lett a szeretet és több a gyűlölet, de Sepsiszentgyörgy közössége úgy válaszol a világ kihívásaira, hogy együtt készül a szeretet ünnepére, ezért azt kívánta: legyen minden lakásban adventi koszorú, annak fénye pedig hozza össze a család tagjait.
Kelj fel, keresztény lélek – szólalt meg a bukovinai ének, és a kőszínpad előtt már lángot óvó tenyérrel kígyózott a sor. És maradtak is sokan, végigvárták a különböző kórusokat, ki forró teával vagy lángossal, ki a kezeit csapkodva – mert az ünnepváró hangulat megért egy kis vacogást is.
.jpg)
