A borkóstolós részről nem számoltak be a tudósítások, pedig lehet, hogy a végén még közös nótázásra is sor került. Az viszont sejthető, hogy a hangulat ünnepélyessé tételéhez nagyban hozzájárult Lazurca úr, aki lazán emelkedett szólásra, és elszavalta, hogy Bukarest nem egyezett bele a magyar kormány erdélyi gazdáknak nyújtott támogatásába.

A nagykövet úr, úgy látszik, attól fél, hogy az új kabinet visszahívja Budapestről, és azért állt ki most bebizonyítani hazafiságát, mert őt még a korábbi kormányzás alatt nevezték ki. Már csak azért is kikelt a támogatások ellen, mert azzal a volt szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea állítólag egyetértett. Külügyünk megmondta, hogy a támogatásokat diszkrimináció nélkül kell lebonyolítani. Az igaz ugyan, hogy román nemzetiségűek is kaphatnak támogatást, de az megalázó, ha egy igazi erdélyi román magyar pénzt fogad el. A diszkrimináció elkerülését kormányunk, valószínű, úgy képzeli el, hogy a támogatásokat egész Románia területén és csakis románok osszák el, a magyarok meg abból csak számarányuknak megfelelően (hat százalék) részesüljenek.

A román kormány támogatja a Moldovai Köztársaság polgárait, és mostani filozófiája szerint egész biztosan kiköti, hogy a diszkrimináció elkerülése végett Moldova minden egyes lakosa – a románok mellett az oroszok, bolgárok, gagauzok – részesüljön a támogatásokból. Ha pedig netán a kölcsönösség alapján Románia gazdaságfejlesztési programot hirdetne meg Magyarországon, akkor bizonyosan kikötnék, hogy azt ne csak a határ menti megyékben (ahol románok is laknak) népszerűsítsék, hanem egész Magyarország területén. És megkövetelnék, hogy a pályázatokat csakis magyar nyelven lehessen megírni.

Különben lehet, hogy az sem lesz jó, ha nálunk az egész országban bárki magyarországi támogatást kaphatna, mert azután ki tudja, mi történik? A román támogatottak – látván, hogy a román kormány egyáltalán nem foglalkozik velük, csak a magyar – egy következő választáson nem Orbanékra, hanem Orbánékra szavaznának, hisz csak egy ékezet a különbség a két név között. És a végén Orbánék nem csak Erdélyt, hanem egész Romániát követelni fogják a támogatásokért cserébe.

Azzal viszont semmi gond, ha más országok (Egyesült Államok, Svájc, Norvégia, Németország) civil szervezeteken keresztül támogatják azt, akit akarnak, mert amerikaiak, svájciak, norvégok egyáltalán nincsenek, de németek is alig vannak, így hát nem kerülhet azok kezére a támogatás. A más alapítványoknál angolul vagy németül kell pályázni, és az sokkal könnyebb a román parasztnak, mint magyarul.

Magyarország azért kéri a pályázatok megírását magyarul, mert azokat a Magyar Számvevőszék vizsgálja fölül. Annak alkalmazottjai viszont megtanulhatnának románul.

Lazurca úr megnyilvánulása után Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány (a támogatásokat lebonyolító szervezet) ügyvezető igazgatója szemtelen módon rögtön visszaüzent, mondván, hogy a programokat nem állítják le. Ő a magyar kormány bérence lehet, aki annak kezére akarja játszani Erdélyt. Románia olyan jól áll anyagilag, hogy egyáltalán nem kell az a nyolcmillió euró, mely áfa címén bekerül az államkasszába, amelyről azt panaszolja az új kormány, hogy üres még a feneke is. Az már lenne valami, ha az egész összeget – nem csak az áfát – Ludovic új kormányának rendelkezésére bocsátanák, mert az jobban tudja, hogy miként és mire költsék el a pénzt.

Ezeket a híreket rengetegen kommentálták, s ebből olyasmi derül ki, hogy bizony vannak olyan románok, akik a büszkeségüket pénzért adják el (támogatásért ugyebár). Aztán volt, aki megmondta (leírta), hogy nem nagylelkűségből tette a magyar kormány, amit tesz, hanem azért, hogy egyesek jobban tudják követelni az autonómiát.

De sajnos sokan vannak olyanok is, akiknek az a véleményük, hogy a román államnak kellene támogatnia a magyar helyett – diszkrimináció nélkül – a romániai vállalkozókat azok befizetett adóiból.