A generációk közötti kommunikáció szép példájának is beillett a megyei könyvtár Gábor Áron Termében lezajlott találkozó, hiszen a szerzővel Puskás Attila biológus beszélgetett, aki 28 évesen tapasztalhatta meg, mekkora árat kellett fizetni a budapesti események iránt Erdélyben mutatott szimpátiáért. Felvezetőként a házigazda Szebeni Zsuzsanna, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője méltatta a kötetet, amelyet elsősorban a dokumentumértéke miatt tart jelentősnek, de emellett a műfaji sajátosságai miatt művészi élményt, kulturális átjárást is nyújt.

Amint az már hagyományszerű, elsőként a miért olyan a könyv, amilyen és hogyan jött létre kérdéskört boncolgatták a beszélgetők. Beke Balázs elmondása szerint az egyetemi tanulmányok utáni fizikai munkán, ingatlanozáson keresztül a Városi Rock Klub nevű szegedi rádióhoz vezető sajátos karrier „hozta magával” a könyv megszületését. Az 1956-os emlékév pályázati kiírásainak utóhullámában nyertek a rádiós csapattal egy összeget könyv kiadására, kiállításra, valamint rádiójátékra.

A könyv a Megtalált szavak címet kapta és Gitay Antal, valamint Gitay Zoltán szegedi testvérpár történetét dolgozza fel. Beke Balázs a hétgyerekes családból, állandó nélkülözésből érkező, a Rákosi-korszakot gyerekként megélő, majd az 1956 után banális okok miatt súlyosan meghurcolt, illetve később is több megaláztatásnak kitett két főszereplőről alapos leírással szolgált. Két igen egyszerű, az eseményekbe részben szándékukon kívül belekeveredő, majd pár banálisnak vehető tettért – szovjet katonákra kiabálás, soha nem használt fegyver átvétele, párttitkár kikergetése az ülésről – súlyosan meglakoló ember képe rajzolódott ki.

Hogy miért pont egy ilyen könyv született? Beke Balázs szavai arra engednek következtetni: maguk az alanyok vezették ebbe az irányba. Az induláskor arra számított, hogy két megtört, megkeseredett emberrel találkozik majd, akikről annyit tudott, hogy forradalmárok, és hogy megkínozták, bebörtönözték őket. Ehhez képest két életvidám embert talált, akik olyan történeteket meséltek, amelyek bár önmagukban súlyosak, de az előadásmód révén ma is viccesnek hatnak, főképp azok, amelyek a Rákosi-korszak megéléséről szóltak. Kellemes csalódás volt. A történelemkönyvek lapjain olvashatóakhoz képest egy egészen más világot ismerhetett meg, és ezt szándékozott a könyvében is a nagyközönség elé tárni. Ezért választotta azt az utat, hogy az interjúk során elhangzottakat prózában is jegyzi, illetve minden fejezet elején egy saját költeménye egyfajta zanzásított összefoglalót is nyújt arról, mi olvasható az elkövetkező oldalakon.

Az általános megállapításoknál maradva, Beke Balázs egy, az írás során megélt tapasztalatát is megosztotta. Eszerint az 1956-os események majd minden magyarországi család történetének szerves részévé váltak, hiszen valamilyen formában szinte mindenkit érintettek a történtek. Az ő családjában a két nagyapa által Szolnokon megéltek maradtak fenn, s ezek a történetek a könyvbe is bekerültek. Az írás során ugyanakkor gyakran találkozott azzal, hogy közvetlen munkatársai is elkezdtek a forradalomhoz kötődő családi történeteket mesélni.

A beszélgetésből nem maradhattak ki a nagyjából vérmentes szegedi események, azok esetleges okai. Puskás Attila jóvoltából pedig a romániai történésekbe tekinthettünk be, valamint a – mindkét országban egyformán súlyos – megtorlásokról is szó esett, miként arról is, hogy a rendszerváltás után az áldozatokkal szembeni jóvátétel mennyire eltért Romániában és Magyarországon. A beszélgetők az 1989 utáni generációknak az ’56-osokat illető viszonyulását is boncolgatták. „Sokan csodabogaraknak tartanak, hogy nem keseredtünk bele mindabba, amin keresztülmentünk” – fogalmazott Puskás Attila.