Bánom, hogy több nyelven is megtanultam olvasni, nehogy véletlenül lemaradjak valamilyen „fontos” (?) információról, amelyből megtudhatom, hogy ismét átvertek minket, kelet-európaiakat. Mert átverhetők vagyunk, hagyjuk magunkat átverni. Hozzászoktunk, lehet nem is éreznénk jól magunkat, ha valamivel valaki át nem verne.
Tehát – olvasom – megszűntek (hogy miért, az nem egészen világos, talán a kapacitás hiánya miatt) a felvágott papírcsíkokat feldolgozó gyárak. Most mi lesz a fejlett (?) ország hivatalaiból érkező, titkos és nem titkos anyagok felaprításából származó, szerencsésen összegyűjtött rengeteg fecnivel? Persze ehhez mi, az elmaradottak (?) is hozzáadtunk az utóbbi időben. De a papír csupán egy része a problémának.
A szemét-téma úgy lepi el a nyomtatott vagy elektronikus médiát, ahogyan a hulladék tornyosul mindenfelé. Nyugaton már a múlt század 80-as éveiben szelektíven gyűjtötték a szemetet, a hulladékról azonban mára kiderült, hogy többnyire nem a feldolgozóüzemekben végezte, hanem óceánokba, szigetekre stb. „rejtették” azt el. Vége-hossza nincs a feltárásoknak: milyen helyekre szállíthatták, milyen módon győzhettek meg bizonyos országokat azok befogadására...
Itthon is van mivel foglalkozni. Burjánoznak a gondolataim, alig bírom kordában tartani őket, ugyanis nemrég meglepetésben volt részem: átvehettem a szelektív hulladéknak szánt tarisznyát, no meg, ahogyan a barátnőm találóan nevezte, a „moslékos” vedret. (Ez annak idején, amikor még kis városunk központjában is lehetett sertést, csirkét, libát tartani, megszokott háztartási kellék volt.) Először is a tarisznya: a szelektív konténerek megszűntek, mindent egybe kell gyűjteni, ami újrahasznosítható. De hova tehetem a rongyot? A ruhanemű-konténerbe nem, mert használhatatlanok. Máshova? Pedig rongy akad minden háztartásban. Gondolom, lesz e célra is külön láda, remélem, szelektív, hogy a műszálas és természetes anyagokat szétválogatva tudjuk leadni.
De vissza a vederre. Megjelentek a tartalmukat begyűjtő konténerek is: minden lépcsőháznak saját bűzbombát utaltak ki. Eddig rendben is lenne, ha nem kapott volna minden apartman használati utasítást, miszerint a vedret hetente kétszer (!), hétfőn 15–19 és csütörtökön 14–18 óráig lehet kiüríteni. Érkezik a begyűjtő konténer, amelyet hely függvényében tesznek le a lépcsőházak elé. Így hétfőn 19 órától csütörtökön 14 óráig, illetve csütörtökön 18 órától hétfőn 15 óráig a lakásokban kell tartani a lebomló szemetet. Krumplihéj, hagyma, egy-két padlizsán, paradicsom, fokhagymahéj – csak ennyit vegyünk számításba, és egy 3–4 személyes családot. A kiosztott veder egy nap alatt is megtelhet. A többi szemetet hová lehet tenni, és az egészet hol lehet napokig tárolni? Erre nem gondolt senki?
Na igen, mi itt mindent betű szerint veszünk, nincs más gondunk, megy itt minden, mint a karikacsapás. De nem hagy nyugodni az a gondolat (sem), hogy miért vagyunk mi az elsők olyasmiben, aminek a végét nem látjuk tisztán magunk előtt. Tudom, a szemétben pénz van. Sok pénz...
Kerekes Mária
