Ez a kötet az időről szól, amelyből futunk ki mindannyian – így fogalmazta meg Fekete Vince legújabb, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban kedd délután bemutatott verseskötetének üzenetét. A Vargaváros című könyv Kézdivásárhely történetének több mint száz esztendejét fogja át, de nem helytörténeti hangsúllyal: ezek vagyunk mi, ez a mi nyelvünk, ez a mi világunk, mondta a szerző.
A könyvbemutatón Fekete Vince beszélgetőtársa, Bogdán László kérdéseire válaszolva felelevenítette, a Vargaváros versei több mint tíz esztendeig készültek, és az „utolsó száz méteren” is születtek olyan költemények, amelyekről úgy érezte, feltétlenül bele kell kerüljenek a kötetbe.
A versek sokszor köznapi történetekből indulnak ki a fizikai világból a metafizikai világba emelve a témát. Több alkotásában is valós eseményt dolgozott fel, így van köztük novellavers, riportvers, közös bennük, hogy mind Kézdivásárhelyhez és környékéhez – kiemelten Kézdiszentkereszthez, Fekete Vince gyerekkorának helyszínéhez – kötődnek, de a kötet nemcsak a városról, lakóiról szól, hanem elsősorban az időről, ezért is koncentrikus a szerkezete, magyarázta a szerző. Bogdán László értékelése szerint „szarkasztikusak, ironikusak, frenetikusan elbűvölőek ezek a versek, ebben a metafizikai katyvaszban süllyed el Vargaváros népe, és még az is kiderül, a kommunista elvtársak beszédei sem felülmúlhatatlanok, az új világ urai ugyanúgy el akarják mondani az elmondhatatlant, és ugyanúgy nem sikerül nekik sem”. Igen, ezek mind mi vagyunk, válaszolta Fekete Vince, Kézdivásárhely, ez a félig falu, félig város mindig is peremvidék volt, ez befolyásolta hétköznapjait és alakította ki nyelvét. Másfelől, tette hozzá, az ember mindig viszonyítási pontokat keres, magához, másokhoz, a világhoz, és ha talál egyet, meglepődik és visszavonul a betűk mögé; ennek az állandó keresésnek pedig mindig tétje van: hogy ezáltal közelebb jutok-e magamhoz. Ez a könyv erről is szólhat, mondta Fekete Vince.
Bogdán László összegzése szerint a kötetbe foglalt, leleményesen szerkesztett versek bár különfélék, a lényeg azonban, hogy kiteljesítik ezt a félig falu, félig várost. A Vargaváros nagy értéke, hogy nyelvileg sikerült reprodukálnia egyfajta gondolkodásmódot – ugyanakkor, a lehetséges folytatásra utalva, úgy vélte, a kötet befejezhetetlen.
Ami – bár Fekete Vince úgy fogalmazott: „egy biztos: lehet, hogy nem tudom” – talán mégiscsak elgondolkodtatja a szerzőt, hiszen, mint a Mátray László színművész által ízelítőként előadott versekből kiderült, a költő egészen sajátságosan közelíti meg létterét, nemcsak az idő lenyomatát hagyva hátra, hanem annak örök érvényű és örök értékű átiratát.
.jpg)
