„Én olyan boldog vagyok, hogy leéltünk együtt ötvenkét évet, és egyetlenegyszer sem csaltuk meg egymást, és hogy nekünk nincs mit titkolnunk... Köszönöm neked a lehetőséget, hogy így halhatok meg” – mondja egy haldokló férfi a feleségének a darab első jelenetében. Pontosabban egy nő mondja ezt, aki egy férfiról mesél. Aztán más nők és férfiak mesélnek más nőkről és férfiakról, míg lassan megismerjük két házaspár történetét, akiknek életútját a szerelem és a barátság köti össze. Sorsok, melyek immár fél évszázada összefonódtak, de a múlt felidézése során kiderül, hogy egymáshoz való viszonyaik nem egyértelműek, az igazán fontos kérdésekben néha félreismerték egymást és magukat is, tehát nem minden igaz abból, ami elsőre annak látszik. Mert látszólag mindkét pár boldog házasságban élt, voltak, akik viszonzatlanul szerettek, és talán olyanok is, akik megcsalták a társukat. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy bizonyos dolgok megtörténhettek, bizonyos érzelmek megszülethettek? Ki tehet arról, hogy hatalmas titkokat kellett hurcolniuk évtizedeken át? És mit lehet ma tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok? Ezeket a kérdéseket próbálják körüljárni a mesélők, de nehéz lenne közös nevezőre jutni, hisz mindnyájan más nézőpontból látják az eseményeket. És talán azért is nehéz, mert csupán annyi volt a vétke minden szereplőnek, hogy boldogan próbált élni, úrrá lenni a helyzetén, elkerülni a kísértéseket...

Ivan Viripajev kortárs orosz drámaíró, forgatókönyvíró, filmes és színházi rendező, színész, az orosz Új Dráma mozgalom egyik vezéregyénisége. Irkutszkban született 1974-ben, és mintegy másfél évtizede robbant be az orosz színházi köztudatba. Illúziók című darabja Pálffy Tibor irányításával kerül bemutatásra, akit elsősorban színészként ismer a szakma, de kacsingat a rendezés felé is, így múlt évben beiratkozott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői mesteri szakára. Az Illúziók vizsgaelőadásnak számít az egyetemen, melyről a rendező a következőképpen nyilatkozott: „Rendkívül gazdag szöveg, mely humoros és egyben költői. Úgy érinti az emberi lét legfontosabb kérdéseit – szerelem, család, halál, és egyáltalán, hogy miért vagyunk, mit keresünk a világban –, hogy elmeséli négy ember történetét. Éppen azért volt izgalmas kihívás számunkra, mert nincsenek benne valódi élethelyzetek, csupán monológok, melyek mindig új nézőpontból láttatják az elmesélt eseményeket.”