Szakértőként maga is jelen volt a vadászati törvényt módosító tervezet vitáján, ahol azt tapasztalta, igen sok a tévhit a medvekérdésben. Sokan nem értik, hogy míg a barnamedve továbbra is szigorúan védett, a vadászoknak mégis megadatik a lehetőség hogy „kiélezett fegyverrel” a nagyvadakra lessenek a megelőzési (populáció-ellenőrzési) kvóta révén. Sárkány Árpád szerint az egy héttel ezelőtt jóváhagyott törvénymódosítás több fontos kérdésben hoz új szabályzást, de nem azt jelenti, hogy mostantól ellenőrizhetetlenné tenné a vadászatot. A nagyvadak esetében semmiképp, hiszen a medvék továbbra is a szigorúan védett fajok közé tartoznak, így nem vadászhatók az általános szabályok szerint. A megelőzési kvóta visszavezetését az indokolta, hogy a medve állandó veszélyforrássá vált az elmúlt három évben, miután 2016-ban az akkori kormány teljesen betiltotta az éves, a populáció létszámának ellenőrzése érdekében történő, kvótaalapon történő vadászatukat.

Sárkány Árpád a veszélyes, sorozatosan kárt okozó vagy végzetesen sérült medvék esetében alkalmazandó sürgősségi beavatkozási kvótát is megemlítette, rámutatva: szövevényes, túlbürokratizált volt a kilövések engedélyezése, ami eltántorította a vadásztársaságokat attól, hogy belevágjanak. Jól mutatja, hogy az idei évben csak 26 ilyen kérés futott be, miközben a minisztérium 140-ben szabta meg a lehetséges jóváhagyások számát. Ráadásként, ha engedély nélkül léptek – amint történt a Hargita megyében elütött, majd 17 órán keresztül az út szélén szenvedő állat esetében –, bűnvádi eljárás elé nézhetett a vadőr vagy a vadász.

A törvénymódosítás ezt is megoldja, ugyanis a gazdaságokban garázdálkodáson „tetten ért” vagy az emberéletet veszélyeztető egyedeket indokolt esetben most már helyben kilőhetik. A jogszabály-módosítás másik fontos hozadéka, hogy három év várakozás után a medvék által elpusztított haszonállatok, illetve tönkretett termények gazdái is megkaphatják a kártérítést. A miniszter ígérete szerint legkésőbb év végéig eljut a károsultakhoz az a 2,5 millió lej, amit a kifizetésekre a költségvetésből elkülönítettek. Az összeg a 2016 óta jegyzett kártérítési igények kifizetését fedezi részben.

Sárkány Árpád a brassói erdészeti kutatóközpont összesítését is bemutatta, eszerint a medvék okozta károk országos szinten 2016 és 2018 között meghaladták az 1,1 millió eurót, holott 2012 és 2015 között éppen csak megközelítették az ötszázezer eurót. Ami viszont ennél sokkal súlyosabb, hogy idén nyolc embert öltek meg a nagyvadak, ilyenre nem volt példa az elmúlt kilenc évben. A támadások száma is folyamatosan nőtt, először 2013-ben jegyeztek tíz esetet, tavaly és tavalyelőtt már harminc felett volt a számuk, idén pedig 25-ötről tudni. Halálos találkozásokból viszont legtöbb kettő volt korábban.

Tévhitek és más akadályok

Közkeletű és többek által erősített tévhit, hogy a vadásztársaságok a törvénymódosítással szabad kezet kapnak a medvék irtásához, arról viszont kevesen beszélnek, hogy a jogszabály világosan előírja: a megelőzési kvóta nem haladhatja meg a természetes szaporulat arányát, ami most nyolc százalék körüli – jelezte Sárkány Árpád. A kvótát egyébként a populáció becsült mérete alapján szabják meg – amit a vadásztársaságoknál dolgozó szakemberek állapítanak meg –, viszont gond, hogy igazán pontos állománybecslési módszerük nincs. Próbaként alkalmazták a genetikai anyag alapján való becslési módszert, de ez csak kis populáció esetében hatékony – például Horvátországban, ahol mintegy 1500 medve él –, emellett drága és körülményes. Romániában jelenleg az állomány megközelíti a nyolcezer egyedet (három évvel korábban még csak 6300-ra becsülték), ami azt jelenti, hogy legtöbb 650 példány kilövését engedélyeznék. Ahhoz, hogy elfogadható állapotokat teremtsenek, ennél magasabb arányban kellene jóváhagyni az első években azokban a megyékben, ahol a populáció túlnyomó része – közel nyolcvan százaléka – él, azaz Brassó, Hargita, Kovászna és Maros – szögezte le Sárkány Árpád.

Kitért egy másik tévhitre is, mely szerint a kilövés helyett az állatok áthelyezésével kellene csökkenteni a veszélyt. Ez a módszer eddig nem vált be, a statisztikák szerint hatvan százaléka a vadaknak visszatért arra a területre, ahonnan elvitték, a fennmaradó negyven százalék mintegy fele az új helyen is károkat okozott, emberéletet veszélyeztetett. Az áttelepített medvéknek mindössze húsz százaléka nem okozott további gondot.

Sárkány Árpád továbbá kifejtette: a kormányok nem szívesen lépnek medveügyben, mivel az Európai Unióval gyűlhet meg a bajuk, ezért nem kerülhetett ki az állat a szigorúan védett fajok közül. Nem mellékes ugyanakkor, hogy az EU-s országok közül egyik sem volt hajlandó átvenni a romániai medvékből, pedig többek rendelkeznek megfelelő élettérrel a nagyvadak számára. „Szabályokat könnyű felállítani úgy, hogy nem náluk él az európai medveállomány nyolcvan százaléka. Oda jutottunk, hogy ma már bárki veszélybe kerülhet, aki az erdőbe megy kirándulni vagy dolgozni” – ehhez képest Franciaországban a 17 nyilvántartott medvéből hárommal akadt gondjuk, és emiatt már Németország és Svájc segítségét is kérték.

Passzív védelem

Sárkány Árpád az ellenzőkről szólva megjegyezte: a civil szervezetek kiemelten fontosak, mivel ráirányítják a figyelmet a súlyos környezetvédelmi problémákra, azonban medveügyben a tiltakozások csak passzív állatvédelemnek minősíthetőek. A gyakorlatban semmit sem tesznek, hogy a nagyvadak jelentette veszélyt csökkentsék, az általuk okozott károknak elejét vegyék. Érzelmi beavatkozásra korlátozódik a tevékenység – ez történt a vadászati törvény esetében is –, amivel komoly társadalmi ellenállást lehet előidézni, amint arra több rendben is volt példa. „Egyetértenek azzal, hogy a medvéket kilőjék?” – ilyen jellegű kérdésre egyértelműen nem fog igenlő választ adni a nagy többség. A december 11-én elfogadott jogszabály-módosítás kapcsán az Agent Green véleményét látta eddig, a zöld szervezet, miközben elismeri, hogy egyfajta válsághelyzet állt elő a medvék kapcsán, nem támogatja a beavatkozási kvóták újbóli bevezetését, mivel ez a trófeavadászat elszaporodását hozná magával.

A vállalkozó szerint két teljesen eltérő felfogás tartja magát a medvékkel kapcsolatosan, az egyik az urbánus (főképp nagyvárosi) környezetben élőké, akik barátságos állatként, mackóként tekintenek a nagyvadra, a másik véglet pedig a vidéki emberek, akiknek nap mint nap rettegniük kell a maguk és a családjuk életéért, a javaikért és ehhez kötődően a megélhetésükért a medvék állandósult jelenléte miatt. Sárkány Árpád szerint meg kellene érteni, hogy a kvóta visszavezetése ellenére a medvék továbbra is jól fognak élni, a vadászok nem háborúra készülnek ellenük, a jelen helyzet fő oka a túlszaporodás, 450–500 példány kiiktatása a populációból megteremtené az egyensúlyt, és az emberrel való együttélés is helyreállhatna pár éven belül.