A harminc évvel ezelőtti eseményeket felidézni, az áldozatokra emlékezni, a hősök előtt tisztelegni gyűltek össze tegnap délben Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban néhány tucatnyian. Kevesen jöttek el az egykori megmozdulások főbb szereplői közül, nem voltak jelen hivatalosságok, a polgárokat pedig jobban vonzotta a karácsonyi vásár, mint a közelmúlt sorsfordító történéseinek felidézése. Mindezek dacára az esemény meghitt és szívmelengető volt, sikerült egy rövid időre visszaröppenni a három évtizeddel ezelőtti mámorító órák, napok hangulatába.
A sepsiszentgyörgyi megemlékezést az EMNP kezdeményezte, annak megyei elnöke, Bálint József köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid beszédében az elmúlt napok tapasztalatait osztotta meg, hogy a „hivatalos” román megemlékezések miképpen igyekeztek szervezetten agyonhallgatni a harminc évvel ezelőtti események kiindulópontját, a személyt és a helyszínt, ahol elkezdődött. Magunkba kell néznünk: vajon megtettünk-e mindent, hogy ez ne így legyen? – tette fel a kérdést. Méltánytalanul elhanyagoltuk e napok hőseit, pedig itt, Sepsiszentgyörgyön is utcára vonultak sok ezren, még Ceaușescu dicstelen távozása előtt. Az a megmozdulás is kellett a rendszerváltás sikeréhez – hangsúlyozta. „Azért kezdeményeztük ezt a megemlékezést, mert meg kell mutatnunk, nem feledtük Temesvár hőseit, nem feledtük magunk cselekvő részvételét, még akkor sem, ha sok akkori álmunk nem valósult meg” – mondotta.
Fazakas Péter néppárti önkormányzati képviselő arról beszélt, miként élte meg kiskatonaként az akkori történéseket, a teljes hírzárlattól egészen addig, míg a Ploiești melletti kőolaj-finomítónál szinte hősként ünnepelték a munkások csak azért, mert magyar, mint Tőkés László. „Akkor úgy éreztük, hogy szabadok vagyunk és testvérek vagyunk, hisz románok és magyarok közös történelmük során először álltak ugyanazon az oldalon egy forradalomban. Nagy reményeket, álmokat dédelgettünk, de ma már tudjuk, hogy tévedtünk” – idézte fel. Az 1989-es események Temesvárról, Tőkés László parókiájáról indultak, és átterjedtek az egész országra. Forradalom volt, legalábbis az első napjaiban, és aki ezt kétségbe vonja, azokat sérti meg, akik akkor bátran utcára vonultak, azok emlékét gyalázza, akik életüket áldozták – hangsúlyozta Fazakas Péter.
Kovács István unitárius lelkész is az előtte szóló véleményét erősítette meg: az, ami akkor történt, az újjászületés lehetősége volt, forradalom volt a szó legnemesebb értelmében, amelyet utólag sötét erők megpróbálták kisajátítani, ellopni, de azt, amit átéltünk, nem vehetik el tőlünk. Megtisztító erejük volt azoknak a pillanatoknak, és az ilyen emelkedett momentumokhoz érdemes visszatalálni, mert erőt tudnak adni – mondotta. Imájában arra kérte Istent, adjon hasonló kegyelemteljes pillanatokat, amikor nem meghalni kell a szabadságért, hanem élni. „A sötétség ideig-óráig nyer, de mindig a fény, a magasztosság, a nagy forradalmi eszmék győzedelmeskednek, Jézus forradalmától Petőfi és a pesti srácok forradalmáig, a szentgyörgyiek őszinte kiállásán át, egészen addig, amíg hisszük, hogy ennek a szomorú világnak mosolyra igazíthatjuk az arcát” – mondotta.
