Újfent nálunk járt az államfő, s bár fullajtárai hangoztatták, hogy ez nem hivatalos látogatás (ilyen egy elnök számára nemigen létezik saját országában, főleg ha helikopteren furikázik, és helyi potentátokkal is találkozik), szóval, tiszteletét tette a kovásznai elnöki nyaralóban (őszölőben!), s ahogyan az ugyancsak ,,nem hivatalos" tévériportokból jól kivehető volt, legelébb is ortodox pópák társaságában mutatkozott, majd a köznépekkel is parolázott.
Ez meg is látszott szeretett elnökünk viselkedésében és nyilatkozataiban, mert legelébb is a székelyföldi — többnyire RMDSZ-es — önkormányzatokat feddé meg keményen, mondván, hogy ,,szélsőséges" politizálásuk tartja elmaradottságban, gazdasági nyomorban a ,,tartományt", mert elriasztották a külhoni és a regáti befektetőket, s ezek helyett mindenütt a ,,csóró" magyarországi vállalkozókat juttatták előnyökhöz, csábították a térségbe, de a fizetésképtelen senkiháziak — szegényebbek lévén még a romániai magyar és román üzletelőknél is — csak bajt hoztak a térségre. Már erre felkapta az ember a fejét, megállapítván: hohó, itt elnöki, hajóskapitányi ,,paradigmaváltás" van, Băsescu előjött a nacionalista kártyával, ami sokáig nem volt jellemző fegyvere! S ha csupán az önkormányzatok bírálásáról és a magyarországi befektetők leszólásáról lett volna szó, az még hagyján, de vezérünk elkezdett értekezni a régiónkban honos, szörnyű állapotú infrastruktúráról, a rossz menedzsmentről és a többi, és a többi.
Na, itt már teljessé vált a tengerészi ,,paradigmaváltás" — a leghülyébb kifejezés egyébként a politikai zsargonban, melyet senki nem ért, de annál többen használják! —, s hirtelen eszünkbe jutott, hogyan lépett választás előtti cimboraságra őfelsége pártja, a demokrata-liberális a nagyromániásokkal. Amikor először járt a Székelyföldön, akkor még csupa jó szava volt az itteni őshonos lakosságról, látván: a nagy Nyikó menti árvíz pusztításai után ezek nem vájgatnak, nem nyújtogatják kunyeráló tenyerüket az állam bácsi felé, hanem megfogják a csákány, a lapát nyelét, s ha kell, kalákában, valahogyan újjáépítik az elsodort falvakat, városrészeket. A leszólott magyar vállalkozók segítségével is, persze. Băsescu akkor szépen beszélt a székelyekről, később azt is mondta, az sem lenne nagy baj, ha ezek a román nyelvet iskoláikban tényleg idegen nyelvként tanulnák, mert az a fontos, tanulják meg valamennyire.
Államfőnk, aki szőnyegre hívó népszavaztatáskor megmenekülésében azért sokat köszönhet az erdélyi magyarságnak s főleg a székelységnek.
Össze is trombitálta a két székely megye korifeusait Kovásznára, hadd oktatná őket jobb és ,,románabb" belátásra. Ez nem ment azért, hiszen a hangvétel is más volt már, s nagy tengerészünktől esetleg azt is meg lehetett volna kérdezni, hogy szeretett államunk miért költi pénzét csendőrlaktanyákra és ortodox kolostorokra ahelyett, hogy útjainkra adna több pénzmagot?!
