Az egyenlítői övezetben fekvő Bali alig nyolc fokkal fekszik délebbre az Egyenlítőtől, fiamék lakóhelye, az ausztráliai Clarkson változó éghajlatú, az itteni tél hidegét 36–40 fokos meleg váltotta fel. Ez okozza a tőlünk délre sok tragédiát hozó erdő- és bozóttüzeket. Egy hetet töltöttünk a messzire fekvő indonéziai szigeten a trópusi erdők, korallzátonyok, működő vulkánok, a turisták által megcsodált gyümölcsligetek világában tűző napsütésben, párás levegőben. Payanganban fekete-fehér kockás ruhába öltöztetett szobrok jelezték, hogy ünnep van. Mindenütt kis tartókban virágok a házak előtt, szobrok talapzatán. Ötnapos vallási ünnep kezdődött. A hívők kisebb-nagyobb csomagokat vittek engesztelésül a jó és rossz szellemeknek a templomokba. Ubudban a majomerdőt néztük meg. Itt mindenre figyelni kell: sapkára, kalapra, órára, táskára, még a vízzel telt flakonokra is, nehogy elvegyék tőlünk a fiatal, játékos majmok. Fényképezőgépeinket a csuklónkra erősítettük. János flakonjára egy kis majom támadt, elvette, majd elvonult zsákmányával. A templomokba csak sarongban lehetett belépni. Mi is beöltöztünk. A sziget lakói főleg a turizmusból élnek. Lenyűgöző volt látni a hely színes madarait a rizsföldeken, ahogy az ekét toló rizstermesztő mögül szedegették a rizsszemeket. Kócsaghoz hasonlítanak, kecses, fehér, sárgából világos rozsdaszínbe hajló tollaik vannak, ott pihennek mindenen: úton, háztetőn, járdán, a fákon, a földön. Különleges világ, számunkra ismeretlen szokások, közvetlen, segítőkész emberek. A vallást természetesen követő, toleráns hívők. Mi így éltük meg ezt a hetet, egy balinéz család vendégszeretetét élvezve. Kívánunk családodnak és a lapszerkesztőknek békés, boldog új évet! Klári és János