A községközpontban alig száz méter távolságra két, egymással ellentétes világ tárul elénk. Egy teljesen új játszótér és egy gazzal, a vashinták maradványaival, az épületről lelógó, letört csatornával tarkított óvodaudvar.
Itt is, ott is gyermekeké a terep, de míg egyik szemet gyönyörködtető, a másik használhatatlan és veszélyes. Jó hír is van a hidvégi tanodák háza táján: a tervezett ütemben haladnak a felújítási, bővítési munkálatok a régi elemi iskolánál, az új terve pedig elkészült, jövőben megkezdik az építkezést.
Hidvégen és a hozzá tartozó Nyáraspatakon het-ven óvodás és kétszáznyolcvan iskolás kezdte meg az új tanévet. A családok többsége szociális támogatásból és gyermeksegélyből él, emiatt a diákok több mint kilencven százaléka jogosult tanszertámogatásra, és itt jobban várják a megkésett tej-kifli tízórait, mint máshol. Hidvégen két váltásban tanulnak, az I—IV. osztály délelőtt és az V—VIII. osztály délután. Mihelyt az elemi iskolánál befejezik az építkezést, a kicsik visszaköltöznek a felújított épületbe. Addig ellenben a református egyháznak visszaszolgáltatott iskolában tanulnak mindannyian, amelyért évente százezer lej bért kell fizetni, ez is egyik oka annak, hogy iskolaépítésre pályáztak — tájékoztatott Nicoleta Tampa igazgatónő.
A lerobbant épület és az udvaron lévő düledező fabudik miatt (a bentit csak a tanárok használhatják) ez a környezet valóban nem méltó egy tanodához, de a tágas udvar és a forgalomtól távol eső, védett hely okán alkalmas az egyre szaporodó gyermeklétszám befogadására. Miként az óvoda is gyermekparadicsom lehetne, ha az évszázados kúria beázott faláról nem szotyogna a vakolat, az udvaron gaz helyett virágok nőnének, a valamikori játszótér vasmaradványait fahinták, mászkálók és libikókák helyettesítenék.
