László Zsuzsa
Nem tettem fogadalmakat szilveszteréjjel. Nem emlékszem, hogy mikor tettem utoljára, vagy hogy egyáltalán tettem-e valaha is. Tényleg nem emlékszem. Ha volt is ilyen, biztosan nem tartottam be. Arra viszont emlékeznék. Nekem több idő kell ahhoz, hogy lezárjak vagy elkezdjek valamit, nem elég egy év végi éjszaka mámoros hangulata. Úgyhogy az idén is kihagytam. Nem mintha nem lenne semmi, amin változtatni szeretnék, ajjaj...
Sok évvel ezelőtt egy nálunk tartott szilveszteri buli alkalmával egy barátunk kiment az udvarra cigarettázni, elég csúnyán köhögött, a kutyáink megugatták. Lehet, hogy nem is a köhögése miatt, lehet, hogy nem is őt, de a barátunk kacagva jött vissza, hogy ha már a kutyákat is megrémíti, mégiscsak abba kéne hagynia a dohányzást. Meg is tette, másnaptól többet nem gyújtott rá, csodáltam is érte. A barátunk sajnos már nincs köztünk, nem a dohányzás miatt. Nem akarom ezzel a megjegyzéssel kisebbíteni az akaraterejét, kitartását. Igazából nem is tudok másról, aki betartott volna egy szilveszteréjjeli fogadalmat, de ő már csak ilyen volt.
Kíváncsi vagyok persze, hogy mit hoz számomra az új év, mégiscsak valaminek a kezdeténél állunk, ha akarom, ha nem, benne van a levegőben. És ha bár számíthatok is változásokra, nem szeretném túllihegni semminek a fontosságát, elbagatellizálni sem, de erről is írtam már. Hogy hagyom egy kicsit a dolgokat történni a maguk módján, a maguk idejével. Bocsánatot kérek, ha kezdek unalmassá válni, amiért ismétlem magam. De nem léphetek ki önmagamból, ha eddig nem tettem, már ebben az új évben sem fog összejönni, azt hiszem. Így hát forgok magamban, magam körül, és megosztom a gondolataimat, vállalva a következményeit. Hogy esetleg unalmassá, fárasztóvá válok. Hogyha az egész életünk igazából nem más, mint egy szüntelen önismerkedés, akkor ezt a magam körüli forgolódást osztom meg néha, ahogyan tudom. Ez valahogy rajtam is könnyít. És ha ez esetleg másoknak sem rossz, de legalábbis kárt nem okozok, akkor lelkem rajta.
Szóval, nem fogadtam meg semmit, de annál több mindent szeretnék betartani. Kíváncsi vagyok, mikor, mire leszek képes. Kíváncsi vagyok magamra, hogy meg tudom-e még lepni magam, mert az nagyon izgalmas. Legyen az bármilyen meglepetés, akár kevésé jó, az is hozzám tesz valami újat. Ismerkedem. Van azért tényleg valami ebben az év végi, év eleji lecsendesedésben. Még belőlem is, aki fennen hirdetem, hogy nem kötődöm semmiféle dátumhoz, miket hoz ki...
Tiszteletem mindenki előtt, aki betartja a fogadalmait, biztosan van, akinek sikerül. Én maradok a magam gyarlóságaival, ha valami változik, talán olyankor következik be, amikor nem is számítok rá. Kíváncsi vagyok.
