A globális világban már minden mindennel összefügg, így ― főként a pénz világában tapasztalható, rendkívül bonyolult és szerteágazó rendszerekben ― a hatás elkerülhetetlen. De nem mindegy, hogy milyen mértékű. S ebben a vonatkozásban akár szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Mert Románia pénzügyi rendszere épp elmaradottsága miatt menekülhet meg a nagyobb veszteségektől. Egyes elemzők ― természetesen, az amerikai fejlettséghez viszonyítva ― egyenesen cserekereskedelemnek nevezik azt, ami a bankok, a tőzsde háza táján dívik mifelénk. Így történhet meg, hogy a hátrányból előny származik, s bár a negatív hatásokat senki nem tudja pontosan méretezni ― a szakértők ,,csak" a rendkívül gyors, tíz százalék körüli gazdasági növekedés mérséklődését (a dinamika felére csökkenhet), a lej leértékelődését, az export visszaesését, a biztosítási szolgáltatások megtorpanását vizionálják (ez utóbbi sok egyszerű embernek okozhat drukkot, hiszen épp az idén nyitották meg a nyugdíj-biztosítási piacot) ―, elmaradottságunknak most még pozitív hozadéka is lehet. A nálunk termelő multik például újabb kapacitásokat menekítenének ide (a Renault háza tájáról hallani ilyen híreket). S miközben az amerikai kormány ― és nem csak az, hiszen a válság Európa fejlett országait sem kerülheti el ― dollár(száz)milliárdokat pumpál a rendszerbe, sőt, a legnagyobb biztosítótársaságot felvásárolva tulajdonképpen államosít, hazai elemzők még a román jegybank beavatkozását sem tartják valószínűnek, az állami szerepvállalás szükségességéről pedig csak a szakpolitikák vonatkozásában hallani.

A világ tehát, talán a túlzottan kifinomult szolgáltatásai miatt is, túlburjánzott pénzügyi rendszerének megzabolázásával van elfoglalva. Szemlélődésünk akár elégtétellel is eltölthet, hiszen köztudott: a legjobb öröm a káröröm. A ,,kívülálló" nyugalma azonban rendkívül relatív.