A sepsiszentgyörgyi Pro Vita Hominis Társaság vezetőjét, dr. Kovács Zitát annak kapcsán faggattam, hogy Incze Anikó tanárnő kezdeményezésére immár 13 éve tartják meg az év végi gyertyás életvédő zarándoklatot aprószentek napján, amely a Krisztus Király-templom elől indul és a kórház udvarán a Melindának nevezett kismama-szobornál ér véget. László Károly nyugalmazott színművész is minden évben más-más csodás történettel, verssel készül. Vida Izabella fényképekkel örökíti meg a zarándoklat folyamatát. Simon József tévériportot szokott készíteni a Duna Televízió Keresztények című rovatába. Idén a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő társaság széles skálán mozgó tevékenységének kis, láthatatlan szeletkéjét mutatjuk be, amely egyesek számára érthetetlen, de mások számára magát az életet jelentik. S ez lehet, hogy hosszú évek elteltével derül ki egy véletlen kapcsán.
Aprószentek 28 éve
– Kezdetben, az 1990-es években engesztelő böjti imanapot tartottunk kenyéren és vízen, ami este szentmisével és szentségimádással zárult. Incze Anikó kezdeményezésére ez 13 évvel ezelőtt bővült ki a gyertyás körmenetünkkel. Már akkor elég sokan voltunk. Csatlakoztak hozzánk a Szent József-templomból és az útszakasz különböző részein is. Odajön az első kísérő rendőr a helyi rendőrségtől, és azt kérdezte: „Hagyományt szeretnének ebből?” Mondom magamban, né, ő adja az ötletet nekünk! Jelzem nagy hirtelen: „igen”. Tehát a folytatás nem a mi ötletünk volt, hanem az övé. S akkor azt gondoltam, ha ő ezt nekünk így javasolja, akkor ezt folytatnunk kell. Volt idő, amikor tényleg nagyon sokan voltunk, lejöttek a Teréz anya leányaitól is, hoztak egy nagy csoport gyermeket, más plébániákról is jöttek, és csatlakoztak falvakról is: Telekről, Lisznyópatakáról, mert elhangzott a felhívás a Mária Rádióban is. Aki olvasta az újságot, hallgatta a rádiót, az eljött. Az első két vagy három alkalom olyan hidegben volt, hogy fagytunk meg, de nem ment haza senki. Kezdetben nagyobb volt a lelkesedés. Volt olyan idő, amikor egy jövendő nagymama a két kisebb gyermekével jött, s azt mondta, hogy „a születendő unokánkért végezzük ezt a zarándoklatot”, ami meg is lepett és nagyon szép visszajelzésként éltem meg… Idén úgy ötven körül voltunk.
Háttérima az élet védelméért
A kórház udvarán mindenki leteszi a gyertyát és elhelyezzük a sokféle, életvédelemre utaló táblácskát a szobor lábánál. A gyertyák ott maradnak addig, amíg csonkig égnek vagy a szél kifújja. Két nap után eltakarítjuk, mert lejár az ideje. Volt idő, amikor statisztikai adatokat olvastam fel a szobor mellett. Ez is szépített, nem teljesen reális, mert nemcsak a művi megszakítások jelentik a veszteséget. Ott van a rengeteg fogamzásgátló tabletta, a spirál, a lombikbébi-program és nagyon-nagyon sok minden. Értelemszerűen nem csökkent, hanem nőtt a veszteség, így gondolom. Tévedhetek, de annyi más módja és megoldása van a gyermekszületés megakadályozásának. Kezdetben, az első évben volt az egymillió sebészeti abortusz, amit nyilvántartottak, számszerűen is mondták. Ez jelentősen lecsökkent, lehet örvendeni, de a más egyebek nőttek.
Akinek 36 fogadott, lelki gyermeke van
Pozitív mérleget azért látok. A Háromszék is megírta, a polgármester is beszédében jelezte, hogy a születések száma nőtt. Ezzel tudnánk az ellenünk irányuló háborút ellensúlyozni, ha minél többen születnének, gyarapodna a nemzetünk. Másodsorban lehet, hogy az éveken keresztül mondott imánk, amit mi nem tudunk lemérni, valakinek valamit kipattant a fejéből, sok jó ötlet születik. Ott van Sepsiszéki Nagy Balázsnak a Vándorbölcső-programja, ott a Regina nővér családfagyógyító és a lelki adoptációs csoportja. Nekem harminchat fogadott lelki gyermekem van… Lehet, minket kikacagnak, lenéznek vagy nem fogadnak el. Nemrég szolgálatban voltam, és hoztak egy kéthónapos, gyönyörű csecsemőt, aki tizedik babája volt az édesanyjának. S akkor azt mondta az egyik ápolónő: „ebbe a világba tíz gyermek?!” Mondom neki, hogy nekünk egyféle védelem a gyarapodó nemzet. Én azt látom, hogy mi kell tegyük a dolgunkat. Lenéznek, kikacagnak, lesajnálnak? Vannak olyanok is, akik örvendenek. Sőt, a háttérimának a hozadékaként tudom, két anyuka, aki tavaly szült, megköszönte, hogy olyan nyugodt a gyermeke, nagyon hálás az imáért, mert érezte hatását.
