4. Drunek elvtárs. Sajátos kapcsolat alakult ki az akkori ipari titkár és köztem. Ehhez azt kell tudnunk, hogy Drunek „elvtárs” szenvedélyesen szerette a sakkot, s eme politikailag semleges pályán találkoztunk. Hódolva szenvedélyének többször eljött az akkori Textil klubba, ahol versenyeinket tartottuk, és leült játszani. Rokonszenvének (?) köszönhettem, hogy az igazgatóm elengedett a Bazalt helyiipari vállalattól, hogy elfoglalhassam a képességeimnek jobban megfelelő biológusi állást a növényvédelemnél. Egy alkalommal, amikor feleségemmel a Tündérvölgyben sétáltunk, mellettünk robogott el a kocsijával, és észrevett. Megállt és megkérdezte, lenne-e kedvem egy partira? Közel volt Ceauşescu tündérvölgyi épülete, bevonultunk és sakkoztunk. Drunek mindig a királycsellel nyitott, én ezt tudva alaposan áttanulmányoztam ezt a kissé kockázatos megnyitást, és többnyire nyertem is. Néhány parti után, már sötétedéskor beültünk a kocsijába, és félelmetes gyorsasággal érkeztünk meg Szentgyörgyre... Egy másik alkalommal egy általa vezetett szakszervezeti gyűlés előtt játszottunk a régi piaci székházban. Az első sorokban ültem, és míg a gyülekezőket várta az elnökség, Drunek leszólt: játszunk gyorsan fejben egy partit. Kezdje. Jó hangosan megadtam az első lépést (e2-e4), ő nyomban felelt rá (e7-e5), s tudva a királycsel iránti vonzalmát, a csel második lépését kiáltottam fel az emelvényre (f2-f4), a folytatásként ismert lépést adta meg (e5-f4), még néhány lépésig játszottunk a hallgatóság kifejezett csodálkozására, akik nem tudták elképzelni, milyen titkos kapcsolat van a titkár és egyik részvevő között. Egyébként is érdekes ember volt. Sokkal magasabb szintű intelligenciájával, mérnöki végzettségével és angliai születésével lényegesen különbözött hasonló beosztású társaitól.

5. Az első titkár. A csángó származású Rab elvtárs Király Károly és Nagy Ferdinánd utóda volt a tisztségben, ezért is terjedt szájról szájra a Királyok voltunk, Nagyok lettünk, Rabbá váltunk mondás. Személyesen soha nem találkoztam a megyei első titkárral, mégis kétszer kerültem „szoros” kapcsolatba vele. Íme. Újból keres engem a már említett Keresztes Zoli. Baj van, mondja, az első titkár elvtársnak a hálószobája meggombásodott. Két hétre elutazik a családdal a tengerpartra, mire hazajön, legyen eltakarítva... A lakás éppen szemben volt a növényvédelmi hivatallal. Átmegyünk szemrevételezni a helyzetet. A bútoraitól már kiürített lakás szegélylécei mentén megjelent a házigomba jól ismert rozsdasárga termőteste. Fel kell szedni a padlót, és legalább negyven centire kivinni a töltést, fertőtleníteni, visszarakni szellőztetés után – mondom Zolinak. Azt nem lehet, ehhez két hét nem elég, megöl, ha nem lesz minden rendben, feleli elkeseredetten. Márpedig ezt csak így lehet csinálni – mondom. Ennyiben maradtunk, később azonban megtudtam, hogy Zoli kikaparta a szegélylécekből a kinőtt gombát, valamivel belocsolta a helyüket és várta a családot. Telik az idő, úgy két hónap múlva újra jön kétségbeesetten Zoli: újra megjelentek a gombák. Megmondtam a titkár elvtársnak, amit tanácsoltál. Alaposan megszidott, hogy miért nem azt csináltam, amit a szakember mondott? Titkár elvtárs, az nem kétheti munka. Mi most elköltözünk – mondta Rab – és addig nem jövünk vissza, amíg meg nem oldja a problémát. Ezután nyugodt körülmények között segítettem Zolinak végleg eltüntetni a házigombát.

Beosztásomból adódó feladatom volt a téli, raktározási hónapok alatt ellenőrizni a vető- és a tavaszi eladásra szánt burgonya állapotát. Ilyenkor a megállapításaimat jegyzőkönyvbe foglaltam. Ezek a tulajdonosnál, illetve a felettes szerveknél is megvoltak. A déli megyék a legtöbb burgonyát rendesen Kézdivásárhelyről vitték, ahol több cellában elég jó körülmények között állt a termény. De mindig volt egy bizonyos százalék rothasztó baktériummal (Erwinia carotovora) vagy fuzáriumos száraz rothadásgombával fertőzött köztük. És ez így szerepelt a jegyzőkönyvekben. A déli megyék vásárló küldöttei követelték az ennek megfelelő mennyiség levonását a beszerzésekből. Ezt megtudva az első titkárunk iszonyatos haragra gerjedt ellenem, hogy így „megkárosítottam” megyénket. Kiadta Veress Lászlónak (aki a megyei mezőgazdaság vezérigazgatója volt) a parancsot, hogy a megyéből is távolítsa el Puskást. Szerencsémre Veress ezt „elfelejtette”, én pedig csak utólag tudtam meg. Veress  többeknek eldicsekedett, hogy neki milyen biológusa van – ezt is csak később mondták el a hozzá közel állók...

Puskás Attila