Elég sok elszabadult, elmenekült kutyáról olvashattunk a közösségi oldalakon az új év első napjaiban, egyesek gazdátlanul csatangoló ebekről készült fotókat osztottak meg, mások saját állataikat keresték, melyek a szilveszteri petárdazaj miatti félelmükben vették nyakukba a világot. Erről a problémáról és a szépmezői kutyamenhely mindennapjairól Balázsi Csabával, a központ adminisztrátorával beszélgettünk.
A sepsiszentgyörgyi Tega köztisztasági vállalat által működtetett kutyamenhely vezetője lapunknak elmondta: az elmúlt két-három évben nem voltak komolyabb gondjaik a petárdázás miatt, az a néhány kutya, mely ilyenkor elkóborol, az ő közreműködésük nélkül is megkerül, hazatalál. Ezek az ebek általában nem túl vadak, és beültetett csipjük van, így, ha az esetleges Facebook-megosztásokra nem jelentkezne a gazdájuk, állatorvoshoz szoktak kerülni, ahol könnyű azonosítani őket. De az utóbbi években viszonylag kevesen csatangoltak el Sepsiszentgyörgyön és környékén, ami szerinte annak is tulajdonítható, hogy a kutyatartók intenzív kampányt folytatnak a közösségi oldalakon az ünnep előtt, tudatosítva egymással, hogy miként kell eljárni a probléma megelőzése érdekében. Többen nyugtatót is adnak ilyenkor négylábú barátaiknak, így próbálván elviselhetőbbé tenni számukra ezt a nehéz időszakot. Ilyen szempontból a szakember külön kiemelte az AMY Gazdátlan Ebekért Egyesület tevékenységét, mely nagyon sokat tesz a városban és környékén élő állatokért.
Balázsi Csaba a kutyamenhely általános tevékenységéről is mesélt lapunknak. Mint mondta, jelenleg 138 kutyájuk van, többnyire középkorú állatok, a legfiatalabb nyolc hónapos. Örömmel jelentette ki, hogy munkájuk nyomán az elmúlt években nagyon megcsappant a városban kóborló kutyák száma, ha mégis lát ilyeneket az ember, azok általában nem gazdátlanok, hanem olyan állatok, amelyek valahol átjutnak a kerítésen. Az őrkőiekkel is jó most a kapcsolatuk, van néhány olyan megbízható emberük ott, akik azonnal értesítik őket, ha gazdátlan állatokat látnak, és, mint mondta „az sem jellemző rájuk mostanában, hogy megtöltenék a várost kóbor kutyákkal”. Tudott dolog az is, hogy vannak néhányan olyanok is közöttük, akik adott esetben pénzt próbálnak szerezni különböző kutyás ügyletekből, ez azonban nem a menhelyre tartozik, hanem a rendőrségre.
A szakember elmondta, hogy az örökbefogadás tekintetében sem panaszkodhatnak: az általános mérleg szerint minden tíz befogadott kutyából hatot örökbe adnak, és nemcsak a városba vagy a megyébe, hanem más megyékbe és külföldre is vittek tőlük négylábúakat. Kérdésünkre, hogy milyen kutyák vehetők örökbe a menhelyről, Balázsi Csaba mosolyogva kijelentette, hogy bár elég sokan keresnek náluk bichont vagy tacskót, ők csak fajtiszta utcakutyákkal szolgálhatnak, mert nem ebtenyésztéssel foglalkoznak. Az örökbefogadásról megtudtuk, hogy ez természetesen ingyenes, mindössze személyazonossági igazolvány szükséges hozzá, de 18 év alattiak nem vehetnek örökbe. „Ez hosszú távú felelősségvállalás, és egy kutya eltartása, egészségügyi gondozása anyagilag is valamennyi áldozattal jár, akkor is, ha a menhelyről beoltva, féregtelenítve és ivartalanítva viszik haza választottaikat” – fogalmazott Balázsi.
Kérdésünkre, hogy miként kerülhet be hozzájuk egy kutya, az adminisztrátor elmondta: elég gyakran keresik meg őket olyan személyek, akik örökbe szeretnének adni kutyát, mert például meghaltak a szüleik, akik az állatot tartották, eladták a házat és tömbházba költöztek, vagy idősek, betegek, olyan anyagi háttérrel rendelkeznek, hogy nem tudják tovább gondozni kutyáikat. Sajnos, ezeket az állatokat nem tudják befogadni, mert ők gazdátlan ebekkel foglalkoznak, ezért ilyen esetben az AMY egyesület segítségét szokták igénybe venni, akik a közösségi háló lehetőségeit kihasználva mindent megtesznek azért, hogy új otthont találjanak a magukra maradt négylábúaknak. Ezek a kutyák több szempontból is jobb helyzetben vannak, mint a menhely lakói, mert van történetük, sok mindent lehet tudni róluk, és az ilyen esetek megosztását jobban szívügyüknek érzik az emberek – magyarázta Balázsi Csaba, hangsúlyozva, hogy a kutyát sem viseli meg annyira a környezetváltás, ha a régi és új gazdája között átfedés van, találkoznak egymással, adott esetben utólag is meglátogatja a régi gazdája stb. A menhelyi kutya zsákbamacska – mondja mosolyogva, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdetben félénk, ijedős kutyák egyre energikusabbá, egyre nyitottabbá válnak, ahogy otthonra találnak. Körülbelül három hónap szükséges ahhoz, hogy megszokják új gazdájukat, és ne kívánkozzanak vissza oda, ahonnan elvitték őket. Ez természetesen könnyebb, ha jobb bánásmódban részesülnek, mint régi otthonukban.
Sok más kérdésről is faggattuk a szakembert. Ha befognak egy kóbor ebet, melyről utólag kiderül, hogy van gazdája, és az jelentkezik érte, 70 lejes díjat kell fizetnie a befogásért, tartásért. Mivel a szépmezői menhely a sepsiszentgyörgyi önkormányzaté, a környező falvakból nem hoznak ide kutyákat, ez a kérdés mindenütt a helyi önkormányzatok felelőssége. Egy bizonyos együttműködési egyezmény értelmében azonban, ha szükséges, a menhely munkatársai segíthetnek egyes állatok befogásánál.
Az AMY egyesülettel nagyon jó a kapcsolatuk, sokat köszönhetnek nekik a népszerűsítésben – hangsúlyozza Balázsi Csaba. Az elmúlt három hónapban majdnem 500 ember látogatott ki hozzájuk, ehhez két nyílt nap is nagymértékben hozzájárult, amikor majdnem 200-an fordultak meg a menhelyen. Az AMY egyesület nagyon intenzíven kampányol a Facebookon a kutyák érdekében, ezenkívül a sepsiszentgyörgyi állattartókkal is szoros kapcsolatot ápolnak, ami a menhelynek is hasznos lehet néha. „Természetesen mi is segítjük az egyesület munkáját, közös erőfeszítéssel sokkal eredményesebb lehet mindkét szervezet tevékenysége. Végül is ugyanaz a célunk: minél kevesebb kutya legyen az utcán, egészségi szempontból mindegyikük el legyen látva, és egyáltalán, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk számukra” – tette hozzá a menhely vezetője. Ezért tartják a nyílt napokat is, hogy tudatosítsák az emberekben a kutyatartás felelősségét.
Az udvaron, a kennelek között hangos kutyaugatás közepette folytattuk a beszélgetést. Érkezésünkkor is eszeveszetten ugattak a kutyák, most éppen az etetés miatt volt hangzavar. Jókora adag ételt kaptak, nem száraz tápot, hanem vendéglőkből származó moslékot, sok kenyérrel, húsdarabokkal. Az egy kutyára jutó élőhely nem ideális – mondták a menhely munkatársai –, ez nem kutyaszálloda, hanem kényszerállapot, bár az igazság az, hogy ennél rosszabb körülmények között is láttunk már élni kutyákat magánszemélyeknél.
Rend van, tisztaság van, többnyire egy, néha két kutya van egy kennelben, persze csak egynemű és szelídebb kutyákat zárnak össze egymással. Mindegyik állat egészséges. Csak a menthetetlen betegeket szokták elaltatni, vagy azokat, amelyek annyira agresszívek, hogy gondozóik testi épségét veszélyeztetik. Folyamatosan van megfelelő mennyiségű élelem az állatoknak, de azért örvendenek minden ilyen jellegű adománynak, mert komoly anyagi ráfordítással jár a menhely ellátása, megfelelő körülmények között való működtetése. Az európai normáknak megfelelően az utóbbi években moshatóvá tették a kenneleket, egy bizonyos csatornahálózatot alakítottak ki, és más kisebb beruházások is folyamatban vannak.