Tischler Ferenctől, aki jelenleg a városi tanács tagja, és korábban alpolgármesterként is foglalkozott szociális kérdésekkel – többek között az ő nevéhez fűződik a Sing-Sing-blokk kiürítése, a szociális lakások rendszerének kialakítása –, Sztakics Éva alpolgármester kért segítséget, miután ideiglenesen átvette a Közösségfejlesztési Igazgatóság vezetését. (A volt igazgató, Tankó Vilmos munkaszerződését az önkormányzat 2019 áprilisában felbontotta köztisztségviselőhöz méltatlan, intézménylejárató viselkedés, valamint közjavak nem rendeltetésszerű használata miatt. Az egykori vezetővel kapcsolatban súlyos gyanú merült fel, a rendőrség egyebek mellett szexuális zaklatás tárgyában vizsgálatot, a városháza pedig fegyelmi eljárást indított ellene. A per évekig is eltarthat, és amíg nem zárul le, az állást sem hirdetik meg.) Az első felmérés eredménye az volt, hogy kevés a szakember, és hiányoznak a középvezetők, ami miatt elég nagy a zűrzavar az igazgatóság háza táján.

Volt egy igazgató, és mindenki más végrehajtóként dolgozott, így a feladatok leosztása és nyomon követése nem volt elég hatékony – magyarázta Tischler Ferenc, aki szerint ez nem szándékosan alakult így. Eleinte egy kis intézmény volt az egész, egy iroda a polgármesteri hivatalban, amelyre azonban folyton új meg új tennivalókat bíztak. Alkalmaztak ugyan új szakembereket, de nem gondolták végig a struktúrákat, a feladatok szétválasztását, a hatáskörök pedig egyre bővültek, az előírások egyre szigorodtak, és az igazgatóság képtelen volt mindegyiknek megfelelni. Fejleszteni kellett, mert például jogász csak egy volt, akinek az intézmény jogi ügyei mellett egyszerre 20–30 pert is vinnie kellett (a szociális lakások rendszerében csak úgy lehet rendet tartani, ha a szemtelen bérlők visszaéléseit nem nyelik le), és a három szociális munkásból is csak kettő dolgozott, egy hosszú ideje fizetetlen szabadságon van. (Itt tisztázzuk azt is, hogy a szociális munkás nem közmunkát vagy alacsony képesítést kívánó munkát végző személy, ellenkezőleg, felsőfokú diplomával rendelkező szakember. A román megnevezés, ami tükörfordításban szociális asszisztens lenne, kicsit közelebb áll a szakterülethez, szerk. megj.)

Tischler javaslatai alapján három új részleget hoztak létre az igazgatóság szerkezetében: az állami juttatásokkal foglalkozó osztályt (ide tartozik a gyermekpénzként ismert családi pótlék, a fűtési pótlék és a sérültek utáni pótlék), az intézmény saját szolgáltatásaival foglalkozó osztályt (ennek az a célja, hogy új, az igényeknek megfelelő szociális szolgáltatásokat tudjon nyújtani az önkormányzat; a téren a civil szervezetek nagyon sok mindent elvégeznek az állam feladataiból, és jól, de vannak még hézagok), és az adminisztratív osztályt (amely magával az intézménnyel foglalkozik, az épületek karbantartásával, a közbeszerzésekkel stb.). Ezek mellett van végre egy jogi iroda, és az igazgatósághoz tartozik a Zathureczky Berta Idősek Otthona is, ahol nem volt szükség változtatásokra. Ha kiépül a középvezetői szint, az egész átláthatóbb lesz, és jobban fognak mutatkozni az eredmények is. Jelenleg 300–400 alkalmazottja van az intézménynek, zömük sérült személyek gondozója, mintegy 50-en dolgoznak a hivatalban, közülük 3 szociális munkás.

Ez nem elég: mintegy 3000 fogyatékkal élő személy van Sepsiszentgyörgyön, akiknek helyzetéről évente kétszer a saját otthonukban kellene környezettanulmányt készíteni, de a meglévő keretben ez irreális elvárás.

Felújításra szorul maga a székház is: az Erege utcai épület meglehetősen szűk (az ügyfélfogadó iroda egy előszoba méretű helyiség, és még a pincében is dolgoznak), leromlott, és mozgásukban korlátozott személyek számára nem is hozzáférhető. Ezen úgy kívánnak segíteni, hogy kettéválasztják az ügyfeleket: az Erege utcában maradnak az állami juttatások, a sérültek, kismamák és mások pedig a Dália utcában intézhetik majd az ügyeiket, az egykori óvoda helyén, egy tömbház földszintjén. Ez már évek óta üresen álló ingatlan, amit az önkormányzat teljesen fel akar újíttatni.

A Közösségfejlesztési Igazgatóság működése egyébként nem állt le, sőt, tevékenysége eléggé szerteágazó: az említett állami juttatások mellett oda tartoznak az Oltmező és a Stadion utcai szociális lakások, az őrkői közösségi ház és szociális központ, a Csíki negyedi hajléktalanszálló, mindegyik a maga programjaival, amelyekben civil szervezetek is részt vesznek. Ezeket a programokat – az Őrkőn például három is fut, az Esély Egyesület a 0–3 éves gyermekeknek és édesanyjuknak segít, a máltaisok A nő mint esély című kezdeményezése kamaszlányoknak és fiatal anyáknak szól, a Caritas pedig az iskolás gyermekek nappali központját patronálja – eddig nem felügyelte senki, de ezentúl lesznek szakemberek, akik ellenőrzik és összehangolják a civil szervezetek és az állami, önkormányzati intézmények munkáját. A cél az, hogy az embereket kisegítsék nehéz helyzetükből, hogy ne szoruljanak többé szociális ellátásra – mondta a máltais vezető, és hozzátette: három másik civil szervezet – a Diakónia, a Vöröskereszt és az Izabella Alapítvány – az intézményen kívüli tevékenységben, az otthoni betegápolásban nyújt hathatós segítséget, és jó lenne, ha még többen lennének, mert a civil szervezetek sokkal olcsóbban és hatékonyabban dolgoznak, mint az intézmények, sok önkéntest foglalkoztatnak, és a döntések sem egy irodában, hanem közösségben születnek, ahol csak úgy röpködnek az ötletek.

Tennivalóban nincs hiány: bővíteni kellene a (szintén a máltaisok által irányított) hajléktalanszállót – ami már egy civilizált hely, ahol szakszerű és sokrétű segítséget is nyújtanak a kikapaszkodáshoz –, nappali központ is kellene az éjjeli menedékhely lakóinak, lábadozóra is szükség lenne a kórházból kikerült otthontalanok számára, és mindezt a Sing-Sing-blokkban nem lehet megvalósítani. Hely ugyan lenne, mert jelenleg csak az alsó szintjeit használják, de az épület minden szempontból meghaladott, új tevékenységre működési engedélyt már nem kapnának, a hajléktalanszálló is csak három évig maradhat még. A máltaisok már keresik a megoldást, találtak is egy német partnert, aki pár százezer euróval támogatná egy új központ építését, de az önkormányzatnak is oda kell állnia. Szerencsére Antal Árpád polgármester és Sztakics Éva alpolgármester is abban érdekelt, hogy minél magasabb szintű szociális szolgáltatások legyenek Sepsiszentgyörgyön.

Kell is törődni a rászorulókkal, mert ha nem teszik, csak romlik a helyzet.

Ez egy időzített bomba – véli Tischler, és példaként a dél-romániai városokat hozza fel, ahol már szinte nem mernek utcára menni az emberek a különböző bandák és nyílt utcai leszámolások miatt. Ezen iskolai programokkal és neveléssel lehet segíteni – állítja a máltais főtitkár, hangsúlyozva, hogy pozitív diszkriminációra csakis ezen a téren van szükség. Kivételezni nem szabad, sőt, tudatosítani kell a segélyezettekben, hogy kötelességei mindenkinek vannak. Sepsiszentgyörgyön már évek óta szigorú szabályok szerint járnak el: ha egy gyermek igazolatlanul hiányzott az iskolából, nem kapott ingyenebédet (be is zárták az ingyenkonyhát), a felnőtteknek pedig csak akkor jár segély, ha a köztisztasági vállalatnál ledolgozzák a rájuk szabott napokat. Lehet őket látni A közösség érdekében – În folosul comunităţii feliratú kék mellényekben, ahogy közterületet takarítanak, s bár nincs kizárva, hogy egyesek még mindig kijátsszák a rendszert, 90 százalékuk nem kap ingyen támogatást. Ennek értéke jelenleg havi 200 és 1000 lej között mozog, attól is függ, hogy van-e sérült a háztartásban.

Az állami juttatások rendszere egyébként távolról sem tökéletes, sok téren javításra szorul, és a meglévő zavarok mellett jó néhány hiányosság is akad. Vannak helyzetek – például a demenciás betegeké, akikből egyre több van –, ahol a kis odafigyelés hiánya (az, hogy bevette-e a gyógyszerét) nagy bajt okozhat, és az ilyen eseteket a hétvégeken és ünnepnapokon is el kell látni. Sok más új kihívás is van, amire az államnak nincs válasza. Mi legyen például egy özvegyen maradt vak öregasszonnyal, akinek senkije sincs?