Olvasom, hogy Svájcban átlagban hatvankét percet utaznak az emberek oda-vissza a munkahelyükre, ezért ezt a hatvankét percet beleszámítják a munkaidejükbe. Az nem derül ki a cikkből, hogy ez mindenkinek jár, ha utazik ennyit, ha nem?
Lapozzunk! Továbbá, ugyancsak Svájcban újabban olyan mozi is van, ahol fekve, ágyból lehet nézni a filmet. Nem vicc, és nem mese, képet is mellékeltek a cikkhez. Két ágy egymás mellett, akár egy nagyobbnak is elmegy. (Mi van akkor, ha netalán épp arra járok, és egyedül megyek moziba? Kivel kerülök egy ágyba?) Az ágy mindkét oldalán kis asztal az ételnek, italnak. A drágább jegyben, ami negyvenkilenc frank, a fogyasztani való is benne foglaltatik. A tizenkilencesben nincs benne semmi, csak az ágy. Azért ilyen olcsó. De persze vásárolhat az ember, amit akar, gondolom az otthonról hozott szendvics nem illik a képbe. Aztán, ha unalmas a film, nyugodtan lehet aludni, benne van az árban, majd csak felkölt a mellettünk lévő, csak lehetőleg ne horkoljunk túl hangosan. És ne akciófilmre feküdjünk be, mert az hangos, nem lehet nyugodtan szunyókálni. Ha pedig a mellettünk lévő alszik, ne szürcsöljük a narancslevet, mert zavarhatja. Ha fáznánk, kérjünk még egy takarót, ne rángassuk le a mellettünk fekvőről, és ne gyalogoljunk át mások előtt, húzzuk be a nyakunkat. Az extra pokrócért nem tudom, hogy kell-e fizetni. Ha a párna nem megfelelő, bírjuk ki azt a másfél-két órát, ne vigyük otthonról a kedvenc kispárnát vagy plüssmacit, gondolom azt sem illik. Nem pizsamabuliba megyünk, azért ez mégis csak egy mozi. Egy kicsit más, de akkor is, viselkedjünk. Ha vastag a pénztárcánk, és szorult belénk egy kis együttérzés, befizethetünk egy hajléktalannak, hogy legalább arra a két órára kényelmes ágyba feküdjön. Ha megtehetjük, vegyük neki a drágább jegyet, amiben a kaja is benne van, és ha aludni akar, hagyjuk békén a szerencsétlent. Jaj, ez nem stimmel. Azt hiszem, arrafelé nem nyüzsögnek a hajléktalanok az utcán.
Itthon viszont (még) nincsen ilyen mozi, csak hajléktalanok vannak. Hát hol az igazság? Most nyavalyoghatnék, hogy rossz helyre születtünk, de minek? Nem a hellyel van baj. Hogy sok minden lehetne másképp? Hát... Sovány vigasznak tűnhet, hogy ahhoz képest, hogy a világ más részein most milyen borzalmak történnek, mi még jól állunk. Pedig ebben van némi igazság. De ne kanyarodjak el megint! Jól van minden úgy, ahogy van.
Az útjainkat nem számítják be a munkaidőbe, na bumm! És kinek kell az a flancos mozi? Aludni otthon is tudunk.