Évente a Bod Péter Megyei Könyvtár e napra egy román írót, költőt hív el Sepsiszentgyörgyre a román kultúra egy szeletét bemutatandó: idén Doina Ioanid költő csábította (volna) a Teinbe a közönséget. Azaz ott is volt a törzsközönség, azok, akik az egyéb közönségtalálkozókon is részt szoktak venni.

Pedig Doina Ioanidot érdemes lett volna végighallgatniuk nemzettársainak is, például azért, mert Eminescuhoz való viszonyulása sajátos és merész: jó költő, tiszteli, szonettjeit imádja, „de még nagyon sok jó költőnk van”. És érdemes lett volna meghallgatniuk véleményét a helyekről is, melyeknek „aurájuk van, de kell tudni megérezni rezdüléseiket”, vagy az alkotási folyamatáról, melyről oly nyitottan és őszintén vallott, miként ritkán hallani íróembertől. De Szonda Szabolcs kérdéseire beszélt költővé válásáról, ihletről, férfi és nő viszonyáról, a verseiben megbúvó történetekről. És ízelítőül költészetéből, verseket is felolvasott. Aztán zárásként más verseit az azokat magyarra átültető Lövétei Lázár László olvasta fel. És így két kultúra összeért. Kár, hogy csak egyik nemzet kíváncsi a másikéra.