Küzdelem a parkolóhelyekért

2020. január 17., péntek, Nyílttér

A gépkocsik folyamatosan növekvő száma egyre nagyobb gondokat okoz Sepsiszentgyörgyön is, mert új parkolóhelyek lassan és nehezen jönnek létre és sohasem elegendőek. Egy ilyen helyzet okoz keserűséget az Esthajnalcsillag utcában lakóknak is.

A Romtelecom épülete mögött a tavalyi év végén felújították az utcát, járdát, és 41 számozott parkolóhelyet alakítottak ki az egyik tömbház előtt – felszámoltak viszont hat másikat, ahol a szomszédos tömbházbeliek szokták hagyni az autóikat. Panaszra mentem a városházára, írásban is benyújtottam – románul, mert úgy kérték –, két választ is kaptam, amelyekből az derül ki, hogy minket kizártak a parkolóból – meséli György Ibolya, aki több szomszédja nevében is próbált eljárni. Elmondja: azon a helyen, ahol ők szokták hagyni az autóikat, most zöld­övezet van, és a polgármesteri hivatal egyik válaszában azt is írják, hogy eredetileg is az volt, nem szabad megváltoztatni a rendeltetését. De a szerencsésebb helyen levő tömbház előtt is a zöldövezetből hasították ki az új parkolóhelyeket (meg is mérték, közel 200 négyzetméterről van szó) – állítják a hoppon maradottak. A maradék zöldövezetet pedig bekerítették az önkormányzat által biztosított alacsony kerítéssel, de azt is úgy, hogy ismét a parkoló nélkül maradt lépcsőház lakói húzták a rövidebbet: elzárták azt a fát is, amely alá egy padot akartak tenni. A pad megvan (az is önkormányzati támogatással), de hónapok óta a lépcsőházban áll, mert a fához most csak az új parkolón keresztül vagy a térden felül érő kerítést átugorva lehet hozzáférni. A legjobban azonban azt sérelmezik, hogy – bár csak néhány méterre laknak – nekik nem jár új parkolóhely: a városháza második válaszában azt írják, hogy tömbházukat egyetlen parkolóhoz sem sorolták hozzá, ezért „pillanatnyilag” nem tudnak megoldást ajánlani parkolási gondjaikra, a jövőben azonban, amikor újabb parkolóhelyeket alakítanak ki, rájuk is sor kerül. György Ibolya és szomszédjai ebből azt értették, hogy a bérelhető parkolóhelyekre meghirdetett versenytárgyaláson sem vehetnek részt. Akkor mondják meg: hol parkoljunk? – kérdezik.

Az a baj, hogy a gépkocsik száma messze meghaladja a parkolóhelyek számát – szögezte le megkeresésünkre Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser. – Valahol vonalat kell húzni, és ez nem egyszerű, valaki mindig kimarad... Ezt az esetet egyébként újratárgyalták a polgármesteri hivatalban, és úgy döntöttek, hogy annak a lépcsőháznak a lakói is részt vehetnek az új parkolóhelyek bérlésére hamarosan kiírandó liciten, akiket első körben kizártak belőle, máshol ugyanis valóban nincs lehetőségük erre. Aki nem nyer, annak amúgy is ott kell hagynia az autóját, ahol helyet talál, akár a harmadik utcában is. 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 122
szavazógép
2020-01-17: Nyílttér - :

Az utca hangja

Id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. Újévi ajándékként Székelyföld néhány helységnévtábla magyar feliratának lemázolását kapta. Ezek a nemzetgyűlölő atrocitások nemhogy csitulnának, hanem mind jobban erősödnek, talán mert a rendőrség is csak rongálásként kezeli az ügyet.
2020-01-17: Nyílttér - Puskás Attila:

Találkozásaim a kommunizmussal 3.

1. Egyetemista koromban történt, 1952-ben, ami a sztálini terror kicsúcsosodásának esztendeje volt. Annyira jelentős volt a hatás, hogy diáktársaim közül azoknak, akik a Kommunista Ifjúsági Szervezet  (KISZ) vezetőiként politizáltak, komoly beleszólásuk volt az évfolyam életébe, még a tanárok is tartottak tőlük.