Oltfej az Olt völgyének Sepsiszékhez tartozó hosszú felső szakasza. Csak az utolsó „rendszerváltás” utáni három évtized alatt annyi minden alakult másképpen ezen a tájon, hogy kötetbe foglalása haszonnal járna az utánunk következő nemzedékek számára. Hasonló megközelítésben egyébként megyénk minden más kistérsége, tája kiérdemelne egy-egy kortárs históriai kiadványt.
Képeváltó Oltfej
A kiadvány egyfajta összegzés lenne mindarról, ami az elmúlt három évtizedben történt a térségben, melynek lakói öt községben, tizenöt településen élnek. Ilyen elképzelés szerint próbálja összefoglalni megyénk történelmi kistájainak ismertetését sok jeles és hiánypótló kiadvány létrehozója, a baróti székhelyű Tortoma Könyvkiadó is jubileumi kiskötetekben. Sepsiszék már nyomdakész, ezt követné Erdővidék Székföldjével, majd pedig a történelmi Kézdi- és Orbaiszékekkel.
Az elképzelt, képeváltó Oltfejről szóló könyvecskében több mindent rögzíteni lehetne. Egyik, hogy Sepsibükszádon is megváltozott a mindennapi élet, de mély csend honol a Mikes család erdővagyonának visszaszolgáltatása ügyében, és azt sem tudjuk például, kinek fájna az, ha a település határában feltárt, langyos ásványvizet szolgáltató fúrt kút kihasználhatóságáról végre megszólalna a fővárosi tulajdonos. A Mikóújfalu és Sepsibükszád közötti községhatár dolgában is csend van, Málnásfürdő lakói pedig azt várják, hogy valami már mozduljon a fürdőépítés ügyében, mert a mofettán lakat van, a borvizes kezelőközpont bezárta kapuit. Bodok már népi ihletésű nevét (rozsdás belűek) is alig érdemli meg, mert jó minőségű Matild szénsavas ásványvíz csak a múltban röpítette világgá a nevét. Jelenleg is rendezetlen a palackozó tulajdonjogi helyzete, holott az a település saját jövedelmet hozó kincse kellene hogy legyen.
Bodoki változások
Az említett kiadványban kap majd helyet Bodok község is minden értékével. A hármas település képe alaposan megváltozott, megújult. A község minden falujában emlékművek, márványtáblák, kopják születtek, melyek mind-mind ünnepi megemlékezések helyszínei. A községközpont polgármesteri hivatalának homlokzatán a Bodok anyaországi testvértelepülése, Detk által állított emléktábla a harminc éve bekövetkezett változás hangulatát hirdeti: Testvérként emlékezni a múltra, segítve élni a jelent, közösen építeni a jövőt (1994). A községvezetés megtanulta a márványba vésett regulát, és azóta szoros barátságot ápol a magyarországi Tarcallal és Tiszaladánnyal is. Neves szülöttének, a földbirtokos gróf Mikó Miklósnak (1597–1668), Bethlen Gábor fejedelem titkárának, Sepsiszék alkirálybírójának, az erdélyi országgyűlés széki követének 1827-ben épült műemlék oltszemi kastélya a községi önkormányzat tulajdonába került, felújítása után idegenforgalmi célokat szolgál majd. A várkert déli részében mellékgazdaság működik, eljövendő haszna a kastély későbbi életének költségeit pótolhatja majd. Az Olt lankáján korszerű nemzetközi fogathajtó pálya épült, közelében ásványvizes kezelőközpont létesült medencével, kádfürdővel és szaunával, ami azonban bezárva áll, pedig ivókúrára is alkalmas gyógyvizet a közeli természetes forrás tud szolgáltatni.
– Zalánban korszerű kultúrotthon várja a művelődésre vágyókat – sorolta a változásokat Szász István lelkipásztor –, hasonlóképpen a közösségi ház is, tavaly ünnepelték a műemlék templom 700. évfordulóját.
Király Lajos
– Én 1931-ben születtem. Emlékszem, gyermekkoromban olyan volt a zaláni bekötőút, hogy nem egyszer felborult a megrakott szénásszekér. Nagy sárban csak az út meredek martján lehetett közlekedni – elevenítette fel a zaláni id. Király Lajos. – Az út mellett sorakozó fiatal eperfák bánták meg, lassacskán a caplatásnak lettek áldozatai. Még egy van belőlük... Most aszfalton futnak be a kocsik a faluba, hidak vezetnek át a patakokon, azelőtt a vízen gázoltak át a szekerek – mesélt a település színeváltozásáról.
Lunguly Imre
A bodoki Lunguly Imre a községközpont, Bodok rendezettségére büszke, „csak végig kell menni rajta”, hogy lássa az ember. Szerinte ebben szerepet játszik, hogy a polgármester számára is fontos a rend és a tisztaság, de a helyi tanács tagjai is támogatják a falufejlesztési elképzeléseket.
Újabb álmok
– A költő mondja kisunokájának csuszából rakott játéktornyáról szóló versében, hogy az elképzelt tervek-álmok betetőzésének soha sincsen vége. Beszéljünk a betetőzésre váró valós közösségi vágyakról – kértük Fodor István községi elöljárót.
Fodor István
– A bodoki elképzelések sorában közkedvelt a Vásárpataki erdészházzal kapcsolatos álmunk, ami nincsen befejezve. Fenn található a patak forrásvidékén, gyönyörű erdős környezetben, amelyet sikerült megvásárolnunk az erdészeti hivataltól, saját erőnkből felújítottuk a már létező régi utat, az épület tetőzetét is, hogy mentsük a romlástól, de még mindig a hazai bürokráciával kell küszködnünk, mert a ház alatti terület és az udvarból 250 négyzetméter, ami az erdészeti hivatalé, azóta sem került saját tulajdonunkba. Ez fékezi az ott tervezett befektetéseink kivitelezését. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen kincset jelentene számunkra egy, a település területén levő pihenőhely, a környék szemvizeinek használata stb.! No, például ez is egy újraszülető álom – a bürokrácia azonban eddig felélte életünk részének felét! Évtizedek óta várom, hogy mikor lesz egy normális ország a miénkből, és mikor lesznek normális vezetők, mert amíg egy elképzelt munkálatot meg tudna kezdeni az ember, fél esztendő vagy még több kell a kivitelezéshez szükséges papírformaságok intézéséhez, még akkor is, ha a pénz a számlánkon van!
Az elöljáró tovább példálózott. Elmondta, hogy a tavalyi év elején belekezdtek az oltszemi ravatalozóház ügyének rendezésébe, és csak novemberben tudták megtartani a versenytárgyalást. Ekkorra beállt a tél, és a hosszú huzavona miatt minden maradt erre az esztendőre. Pedig ennyi idő alatt ezt az épületet fel is építhették volna.
Folytattuk az ezekhez hasonló jellegű bajok sorát. A három település utcáin a közvilágítást szándékoznának kicserélni, de a villanyoszlopokon mindenütt ott lógnak a legkülönbözőbb huzalok és vezetékek, és túldíszített karácsonyfák módjára rontják a települések utcaképét. Szeretne ezektől megszabadulni a községvezetés, csak az a baj, hogy „egyiknek sincs tulajdonosa”, kezdve az Electricától a Digin át a Romtelecomig: a hivatalos leveleknek, a személyes felkéréseknek ugyanis eddig semmi foganatja. A helyzet visszásságát jelzi, hogy miközben az önkormányzat a megfigyelő kamerákért, amiket a villanyoszlopokra szereltetett, havonta bért fizet, a használatlan huzalok és vezetékek tulajdonosait szóra sem lehet bírni. A póznák tetejére felmászni tilos és veszélyes, márpedig a kialakult helyzet akadálya a helyi fejlesztésnek.
Alig várják a helybeliek, hogy egy-egy munkálatot befejezzenek, mert mindig születik új ötlet, új elképzelés, hogy miként lehetne jobbá és emberibbé tenni a helyi lakosság életét. Most mintha egyfajta csend uralkodna medveinvázió dolgában, s újdonság volt a minap az államelnök, Klaus Iohannis vadászattal kapcsolatos bejelentése. Előrelépésként értékelte a vadászati törvény módosítását a polgármester és vadászegyesületi vezető abban a reményben, hogy lesz konkrét következménye is – ugyanakkor tudomásul vette, hogy a medve továbbra is a védett állatok közé tartozik.
– Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető hivatalosan is ismertette az RMDSZ javaslatait. Eszerint adnak majd kilövési engedélyeket, de hogy kik és mi szerint, vagyis hogyan, arra nem hallottunk megoldást. Jó lenne, ha a vadászegyesületek területeinek helyzetismerete alapján kaphatnának ilyen engedélyeket – vélekedett Fodor.
Ami örömre ad okot
Mert a nehézségek ellenére ilyen is van, és itt elsősorban Oltszemet említette Fodor István. Elvégezték a kötelező régészeti kutatást és elkészült a Mikó-kastély felújítási-kivitelezési terve, amit a megyei műemlékvédők továbbítanak a fővárosi műemlékvédő bizottsághoz. Ha ott ismét hosszan leragad a dokumentáció, netán változtatást igényelnek, az ügy késni fog. Ellenkező esetben a megyei tanács meghirdetheti a munkálatra a versenytárgyalást. Nagyon jó lenne, ha az őszre meg lehetne kezdeni a munkálatokat, akkorra talán az épület közelében lakó sérült gyerekek is már új helyre költözhetnének. Ami a költségeket illeti, fülest kaptak egy olyan amerikai pályázati lehetőségről, melyet az itteni nagykövetség hirdetett meg. Bár sok munkába került a Washingtonnal való kapcsolatteremtés, jelentkeztek, és reménykedve várják az eredményhirdetést, hiszen 800 ezer dollárra pályáztak. Ha nyerők lesznek, megvalósul az oltszemi álom! – fűzte hozzá Fodor.
Délutáni csend fogadott a kastélykertben, a tanács mellékgazdaságában. Pihentek az állatok. Lencsevégre kaptuk a sárga Maxim Mira nevű kisbéri félvér kancát, jóízűen ropogtatta a kellemes illatú sarjút. Megtudtuk, hogy nyáron országos és nemzetközi fogathajtóversenyt rendeznek a közeli pályán. Az oltszemi lovas rendezvényekért emlékéremmel kitüntetett bodoki önkormányzatnak nemzetközi megmérettetésen is részt kell vennie július 26–28. között – hangzott el tavaly a Román Lovasszövetség brassói gálaestjén.
Az elöljáró elmondta, hogy a lovaspálya melletti már említett borvizes kezelőközpont funkcióját is oly módon fogják megváltoztatni, hogy működőképességét visszakaphassa és szolgálni tudja a szomszédságában kinövő lovas életet. Van, amit tenni 2020 első felében. Az elmondottak mellett korszerűsítési munkálatok kezdődnek a zaláni kultúrotthonban, és emlékjelet állítanak a Dávid József elemi iskolában.
– Jöhet-e a 31. esztendő? –kérdeztük Fodor István elöljárót, aki immár kerek 30 éve tölti be a község polgármesteri tisztségét. Harmincéves szolgálata betöltésekor sokan felköszöntötték, munkatársai az eltelt 30 évről szóló fotóalbummal lepték meg. Mint mondta, az elkezdett fejlesztések, beruházások sikeres kivitelezése és befejezése érdekében vállalni akarja a következő polgármesteri mandátumot is.
