Minden közművelődési rendezvény, minden szellemi találkozás ünnepnek tekinthető az életünkben, és a nemzeti összetartozás, melynek kiemelt éve az idei, valamiképpen az összmagyar kultúrértékeknek az egységbe kapcsolódását is jelenti – mondta rövid felvezetőjében Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, majd bemutatta a vendégeit.

Elsőként Szabó Zsolt kolozsvári irodalomtörténész szólalt fel, örömét fejezve ki, hogy ilyen sokan ezt választották a magyar kultúra ünnepére szervezett szentgyörgyi események közül, aztán röviden Magyari Lajosról beszélt, akinek ő legalább annyira fontosnak tartja az újságírói tevékenységét, mint a költőit. Szerinte azt a hagyományt újította fel Magyari mindennapi vezércikkei által, amit maga Kossuth Lajos gyakorolt egykor a Magyar Nemzetben. „Érdemes elővenni írásait érdekvédelmi szervezetünk 30. évfordulóján is – jelentette ki –, mert ezek segíthetnek az emlékezésben, és mert Magyari a helyi, székelyföldi, erdélyi, magyarországi és a világban zajló történések figyelmes szemlélőjeként sok mindent jobban látott, mint egyes mai politikusaink.”

Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomkritikus is úgy vélekedett, hogy szinte egyenértékű Magyari Lajos költői és közírói tevékenysége, mert bár a hatvanas évek közepén költőként indult, az 1968-ban induló Megyei Tükörben kiteljesedhetett a közírói munkássága is. Rövid előadásában először arról értekezett, amit a költő és újságíró tevékenysége egyaránt példázott számára, hogy „az igazán megélt élet kulturált és teremtő élet”. Ezután személyes jellegű kapcsolatukból idézett fel néhány számára fontos momentumot, olyan véletlen vagy szükségszerű találkozásokat, melyek Magyari életművében is nyomot hagytak. A harmadik, kisebb egységben rátért Magyari publicisztikájának arra a fejezetére, amelyet a bemutatott kötetek képviselnek, melyek legfontosabb jellemzői a szabadság és a lelkekben való rend iránti igény. Végezetül egy olyan idézetet olvasott fel, mely szerinte pontosan tükrözi a költő és közíró hitvallását: „mindig és újra, mint világító fáklyát, a reményt próbáltam magasra emelni”.

Borsodi L. László költő, kritikus, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője előbb a 2012-ben indított Székely Könyvtár sorozatról beszélt, mely által elődei és kollégái az egyetemesség igényével próbálták felkutatni a régió irodalmi, kulturális értékeit. Mint megtudhattuk, Magyari Lajos válogatott versei Fekete Vince szerkesztésében jelentek meg. Borsodi L. László rövid eszmefuttatásában a táj, szülőföld, haza, szó fogalmakkal próbálta körülhatárolni Magyari költészetét, rámutatva, hogy most megjelent versei többnyire az elnyomott erdélyi magyarságért aggódó poéta hangján szólnak, akinek jószerével nincs magánélete, akinek a közösség gondja a sajátja. Értük és a nevükben lázad, egyetlen célja népének szolgálata.

Az est során Magyari Zoltán István felolvasott édesapja verseiből, Furus Ábel pedig hegedűműveket adott elő. Zongorán kísérte őt Szabó-Siklódi Levente, majd Sebestyén-Lázár Regina.