Az ünnepi beszédekbe fütty vegyült, a hóra pergő ritmusát pedig az önfeledt öröm helyett a számonkérés szigora diktálta. Nem holmi futballhuligánok és az ellentábor agitátorai fütyültek ünneprontók módjára. Erős nem kormányzati szervezetek, a moldvai civil társadalom képviselői fejezték ki elégedetlenségüket amiatt, ahogy a mindenkori bukaresti kormányok viszonyulnak az ország egyik legszegényebb régiójához. Az Együtt az A8-as autópályáért, a Moldva Fejlesztéséért Mozgalom, a Reset szervezet képviselői nem politikai lózungokra, homályba vesző ígéretekre voltak kíváncsiak, konkrétumokat várnak, infrastrukturális fejlesztéseket, autópályákat, decentralizációt. Jövőképet.

Klaus Iohannis és Ludovic Orban pedig hebegett-habogott. Hogy így az agitátorok, amúgy a demokrácia. Érdemi választ a moldvaiak által felvetett problémákra alig tudtak adni. Mi több, mintha csak most szembesültek volna azzal, hogy már nem megy az, ami eddig működött. Hogy nem elég letolvajozni, szidni a szociáldemokratákat, minden rossz forrásává tenni őket, szép szavakkal védelmezni a jogállamot, az igazságszolgáltatást, ha támadják, ha nem. Az sem különösebben érdekli az elképesztő elvándorlási hullám sújtotta történelmi régió még itthon maradt lakóit, hogy van-e a kormánynak parlamenti többsége vagy sem – vállalták az ország irányítását, hát akkor szabjanak irányt, dolgozzanak, mutassanak fel eredményeket, mert egyelőre több a politika, mint a kormányzás, a politikai ellenfél elmarasztalásán túl pedig semmiféle vízióval, reformelképzelésekkel nem rukkolt elő az új csapat.

A jászvásári fütty komoly figyelmeztetés Klaus Iohannisnak és a liberális kormánynak. A közvélemény-kutatásokban mért hatalmas előny hamarosan elpárologhat, ha a kormányzás tettek helyett üres szavakban merül ki, a hóra dallamába vegyülő füttyszó ugyanis könnyen büntető szavazatokká változhat.