Ferencz Csaba
Öröm volt nézni a sok fiatalt, na meg az idősebbeket is, ahogy tudásuk, ügyességük legjavát adva versenyeztek a sugásfürdői sípályán. Hiszen ők azok, akik az aktív kikapcsolódást választják az egészségtelen semmittevés helyett, és a versenyszellemet sem hagyják lankadni. A hétvégén ugyanis több megmérettetést is szerveztek, s bár az időjárási, na meg a hóviszonyok miatt a nagy pálya csak félig üzemelt, a jól elkészített pályán megfértek a kapukat kerülgetők és a „csak” szórakozásból siklók egyaránt (dicséret illeti a pályagondnokságot).
Nem úgy a felvonónál, ahol meglehetősen kaotikus állapotok is kialakultak. Az talán érthető, hogy a megmérettetést vállalók – mindenik számmal ellátott versenyző elsőbbséget élvezett – nem állnak a sor végére (bár idősebb sítársunk megjegyezte, hogy valamikor a verseny előtt gyalog járták be a kapukat felfelé a dombon, hogy minél jobban megismerjék a pályát, a körülményeket). Ám az ügyeskedők ezt a megmérettetés után is előszeretettel gyakorolták: volt, aki csak araszolva, ólálkodva igyekezett hamarabb a felvonótányérhoz jutni, volt, aki egyenesen a beléptetőkapuhoz siklott. És persze nemcsak a versenyzők, hanem néhány „smekerebb” gyermek vagy fiatal, aki sokszor szülei szeme láttára (vagy éppen biztatására) volt „ügyesebb” a rendesen sorukra váróknál.
Pedig nem csupán a sízésnek, a felvonózásnak is van kultúrája, s ezt felkészítő edzőktől a pályát működtető szolgálatosokon át a sízőkig mindenkinek gyakorolnia kellene. Na meg – amint az elég gyakran meg is történt – „önkéntes” rendfenntartókként a sorban álló felnőttek is szólhatnak néhány szót a szemtelenkedőknek. Minden sízni, versenyezni vagy éppen kikapcsolódni vágyó érdekében.
.jpg)
