Van egy csodálatos gittegylet ebben az országban, úgy hívják, hogy Nemzeti Országút-hálózatot Kezelő Társaság. Ennek lenne fel­adata az országutak és autópályák építése, karbantartása, szóval csupa nemes, egy ország jólétét, gazdasága fellendítését nagymértékben befolyásoló tevékenység. A feltételes mód az előbbi mondatban azonban nem elírás: a Társaság nem igazán áll hivatása magaslatán, legalábbis ezt igazolja az országot keresztül-kasul szelő sztrádák – hiánya. Ne menjünk bele olyan apróságokba, hogy az elmúlt harminc esztendő során hány kilométer autópálya épült Romániában, azt se firtassuk, miért kellett törvénybe iktatni néhány A jelölésű út megépítését, majd e jogszabályokról szépen megfeledkezni: mioritikus jelenségek, fölösleges rágódni miattuk. Tény, ami tény, hogy a Társaságnak sehogy sem sikerül a közúti infrastruktúrát a nyugati országok szintjére fejlesztenie – viszont az is tény, hogy lemaradni sem szeretnének, és ha már autópályát építtetni nem tudnak, hát legalább a legújabb fejlesztések meghonosítását megkísérelik. Ez pedig mi más legyen, mint a zenélő út.

Na, ezt részletezzük kissé. Az úgynevezett akusztikus útburkolat kétkomponenses hideg plasztikanyagból készül, tulajdonsága, hogy terhelés alatt bizonyos frekvenciájú hangot bocsát ki. A különböző vastagságú rétegek különböző hangokat hallatnak, tehát megfelelően elhelyezett lapokkal egy dallam szólaltatható meg. Okos emberek rájöttek, hogy ennek gyakorlati haszna is lehet: az autóutak szélén a burkolatba helyezett csíkokra ráhajtva megszólaló melódia a vezetés monotóniáját megtöri, illetve a közlekedést is biztonságosabbá teszi azáltal, hogy bizonyos távolságokra építik be a bordákat, így a dallam csak adott (nyilván, a törvényesen megengedett) sebességnél élvezhető. A zenélő utak terén az úttörők Japán és az Egyesült Államok voltak, de másutt is meghonosították: például a hollandiai Friesland egyik községében, ahol éppenséggel a fríz himnusz néhány taktusát lehet hallani 60 kilométeres sebességnél. A zenélő útszakaszt azonban felavatása után néhány nappal le kellett zárni: nem azért, mert a jó frízeknek kifogásuk lenne nemzeti himnuszuk ellen, hanem mert a sofőrök azzal kezdtek kísérletezni, mennyire lehet felgyorsítani a himnusz ritmusát. Amúgy Magyarországon is kialakítottak tavaly egy zenélő útszakaszt a Kaposvárt az M7-es autópályával összekötő, R67-es jelzésű gyorsforgalmi úton: nem vall túl nagy fantáziára, hogy dallamként a Republic A 67-es út című slágerét választották.

Hazai vizekre evezve: múlt héten dobta be az a bizonyos Társaság, hogy nálunk is lesz zenélő út. Nyilván és csakis közlekedésbiztonsági szempontból tarják indokoltnak a befektetést, ugyanis az erre vonatkozó 2020-as stratégia része a Bukarest–Pitești autópálya egy szakaszának dallamossá tétele. Azt még nem döntötték el, milyen zeneművet élvezhet a megengedett sebességet betartó autóvezető, ígéretes azonban, hogy valamiféle könnyűzenei slágerre gondoltak, és nem a himnuszra. És afelől is megnyugtatták a jó népet, hogy a zenélő út kialakítása semmivel sem terheli a Társaság költségvetését, ugyanis a kivitelezést a cég munkásai fogják elvégezni. Arról nem szól a fáma, hogy az akusztikus burkolatelemeket meg is kell vásárolni. Amelyek nem éppen olcsók: a frieslandi zenélő útszakaszt 80 ezer euróból alakították ki.

Na, hát erre a közlekedésbiztonsági stratégiára lehet azt mondani: már csak ez hiányzott nekünk.