Egyrészt, mert oktatásjobbító javaslatokban eddig sem szűkölködtünk, gyakorlati kivitelezésükben ellenben annál inkább, és gyakran még az sem számított az elmúlt harminc évben, hogy melyik politikai alakulattól származik a kezdeményezés, elég volt egy miniszterváltás, máris borult minden. Másrészt pedig az RMDSZ-csomagnak egy sor anyagi vonzata is van, amit választási évben ugyan meg lehet szavazni, de az ország jelenlegi pénzügyi helyzete alapján érvényesíteni aligha.

Ehhez hasonló a helyzet az RMDSZ tavaszi parlamenti ülésszakra előirányozott terveivel is, amelyek szépen hangzanak, de itt is felmerül a finanszírozás kérdése. A szövetség elsőbbségként kezelné az oktatás mellett a családok támogatását, a települések modernebbé és zöldebbé tételét, a kezdő vállalkozóknak nyújtott segítséget és a közigazgatás hatékonyságának növelését, többek között azáltal, hogy a jelenlegi négy év helyett öt évre választanák a településvezetőket.

Ami az oktatási törvénycsomag szociális vonatkozásait illeti, azok pozitívan hatnának mindenkire nemzetiségtől függetlenül, hisz könnyítenék a bölcsődék és óvodák elérhetőségét, segítenék a gyermekét egyedül nevelő szülőt, a gyermeknevelésről idejekorán munkába visszatérő anyukákat; az iskolai ingyenes meleg ebédet is törvényes keretek között biztosítanák minél több diáknak, a jelenleginél nagyobb mértékben támogatnák az ingázókat. A magyar nyelvű egyetemi felvételi végre esélyegyenlőséget teremtene fiataljaink számára, az osztálylétszám alsó határának csökkentése pedig a magyar nyelvű oktatás fennmaradását segítené a szórványban. A tananyag csökkentéséről is szó esik a törvénycsomagban, de végre a tartalommal is foglalkozni kellene, nem csak a mennyiséggel.

Nos, ha csupán az oktatási csomag és a tavaszi tervek alapján vizsgálnánk a szövetség év eleji szereplését, azt hihetnénk, elege lett az önmaga túlélését célzó politizálásból, és a választópolgárok felé fordul, csakhogy egyvalami hiányzik ebből a nagy tenni akarásból: a hitelesség. Ha végre hinni lehetne, hogy megvalósulnak a választási programokban, törvénymódosító javaslatokban különböző időkben és helyzetekben ígért vállalások, és kisebbségi jogaink nem válnának folyton politikai csatározások áldozatává – a román média egy része máris magyar veszélyt kiált, a g4media portálnak nyilatkozó Mircea Miclea volt oktatásügyi miniszter például a magyar nyelvű egyetemi felvételit kifogásolja, és ki tudja, milyen meglepetésekre készül Klaus Iohannis államelnök, aki nem egyszer dobott már vissza a magyar közösség számára kedvező jogszabályokat –, akkor talán fiataljaink itthon keresnék a boldogulást.