A memoárkötet 1977-ben, már halála után megjelent, de a 27 félórás tekercsről senkinek sem volt tudomása, csak most botlott bele unokája, Matthew Prichard. Az írónő hangja több kulisszatitkot árult el munkájáról, mint amit az életrajz megszellőztetett ― áll a TimesOnline jelentésében. Elmeséli például, hogy képtelen visszaemlékezni rá, miért találta ki Miss Marple figuráját, aki először a Gyilkosság a paplakban című krimijében tűnt fel. Akkoriban esze ágában sem volt többször szerepeltetni. Nem is gondolt rá, hogy egyszer nyomozó főhőse, Hercule Poirot riválisává növi ki magát. Christie a felvételek egyikén megemlítette, hogy az olvasók később gyakran kérték, találkozzék a két figura, de ő úgy vélte, erre semmi szükség, és kijelentette: ,,Biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem szeretnének találkozni... Poirot végtelenül egoista, nem szerette volna, ha egy vénkisasszony megleckézteti, vagy tanácsokat ad neki" ― magyarázta az 1960-as évek közepe táján készült felvételen. Miss Marple-ről azt is elárulta, hogy sok közös vonása volt a nagymamájával, aki általában mindig a legrosszabb dolgokat feltételezte, de sajnos, szinte mindig igaza lett.

Christie hangja csupán egy-két felvételen (köztük egy 1955-ös BBC interjún) maradt meg, már csak ezért is értékesek a most fellelt magnószalagok. Életének homályban maradt részleteire azonban ezek a felvételek sem adtak választ ― írta a honlap. Például arra sem, hogy vajon miért tűnt el többször is hosszabb-rövidebb időre a világ szeme elől.