TárcaBálint Mária: Mellérendelt hasáb

2020. február 15., szombat, Irodalom

Ülök – mint rendszerint – egyedül a szobában, és gyönyörködöm időnként a friss szerzeményű, alig kipróbált, ablakos fűtőm által kínált látványban. Visszaemlékszem gyermekkoromra, amikor kis kerek öntöttvas kályhánk szolgáltatta a meleget, amelynek ajtaja nem volt valami tökéletes.

  • Péter Alpár rajza
    Péter Alpár rajza

A kályha és az ajtaja közötti keskeny nyílások adták a csodálandó szépséget. Amikor anyánk leoltotta a villanyt, és ránkcsukta a szobaajtót, de mi még korainak éreztük az elalvást, a réseken kivillanó lángok vetületét figyeltük a plafonon, tárgyakon, mindenütt. Én – évekkel fiatalabb és fázósabb lévén – valóságközelibb voltam eleinte, azt képzeltem el, hogy a lángok egyre nagyobbak lesznek, egyre közelebb jönnek hozzám, mind nagyobb meleget árasztanak, ami átjárja a takarót, az ágyat, átölel és elringat. Azonban ez volt a dolog rendje, ebben nem volt semmi rendkívüli.

Később, amikor kiderült, hogy mindketten a tüzet figyeljük, mesét költöttünk hozzá. A rakoncátlan lángok néha karácsonyfagyertyákként szerepeltek a Diótörőben, máskor a napot helyettesítették, a bátyám képzeletében pedig kardok voltak, hol vitézek, hol haramiák, hol Ali baba negyven rablójának, hol királyfik kezében. Odakerültek lovagi tornákra is, ahol a nemes ügyért küzdő és a rossz, bomlasztó hadfi ütközött meg, olyankor gonddal kellett kiválasztani egy-egy lángot, hogy a jó lovaghoz kerüljön az erőteljesebb kard, mert neki kellett győznie. A fahasábok mérete, szárazsága, keménysége, amelyek mind befolyásolták a láng nagyságát, erősségét és az égés hosszát, egyáltalán nem volt tekintettel a mi mesénkre, így hát volt izgulni való. Előfordult, hogy a kedvenc, elvarázsolt királykisasszonyt csókkal megváltó és védelmező lovagunk már-már győzedelmeskedett, de a gonosz lovag kardja akkor lett csak igazán hatalmas és élénk.

Néha addig-addig biztattuk az erejét vesztett harcost suttogó ordítással, hogy minden elővigyázatosságra törekvésünk füstbe ment, és a ricsaj kihallatszott a másik szobába. Olyankor anyánk bejött, és rendet tett... Azt viszont nagyon bántuk, amikor már apánknál szakadt el a cérna. Akkor volt ám haddelhadd! Rettenetesen szigorú és ellentmondást nem tűrő hangjától már paplan alá kellett bújni.

A lángok most vígan ölelkeznek. Az imént tettem a megmaradt pislákoló parázsra egy hasábot. Addig csak senyvedt ott egy jókora darab fa, már-már teljesen kihúnyt gyenge tüze. Nem történt semmi komolyabb beavatkozás, egyszerűen csak mellé kerül még egy hasáb.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 106
szavazógép
2020-02-15: Életutak - Csinta Samu:

Benedek Elekről Ceaușescunak (Beszélgetés Király Károllyal, Kovászna megye első vezetőjével)

A reménykedés és jó néhány, ma is meghatározónak tekinthető megvalósítás időszakaként emlékszik a többség Kovászna megye első vezetője, Király Károly 1972 tavaszáig terjedő „uralmára”. A kilencvenedik életévéhez közelítő megyealapító segítségével igyekeztünk megragadni a fél évszázaddal korábbi történelmi pillanatot, amikor az 1968. február 18-ától létrehozott negyvenegy romániai megye között a történelmi Háromszék területe is újra külön státust kapott.