Farcádi Botond
A rossz hír az, hogy kevés aláírás gyűlt össze eddig a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett európai polgári kezdeményezés támogatására. A jó pedig az, hogy példás mozgósítás, összefogás esetén még van remény arra, hogy május 7-ig meglesz az egymillió.
Noha a nemzeti régiók védelméről szóló kezdeményezés beterjesztéséhez szükséges aláírások alig tizede gyűlt össze eddig, az elmúlt időszakban mintha új lendületet kapott volna az akció. Itthon legutóbb az MPP állított fel szabadtéri standot a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, nem sokkal előtte az RMDSZ háromszéki szervezete jelentette be, hogy bekapcsolódik az aláírásgyűjtésbe, előtte Kelemen Hunor jelezte a szövetség szerepvállalását, de Magyarországról is egyre több a pozitív fejlemény, a Fidesz, a KDNP, az LMP, a Jobbik és az MSZP is kiállt a kezdeményezés mellett, és ez a ritkán megmutatkozó összefogás is azt jelzi: fontos ügyről van szó. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés után ez lehet a második olyan alulról induló törekvés, mely rést kíván ütni azon a falon, amely az Európai Uniót elválasztja a kisebbségben élő nemzeti közösségek sajátos problémáitól. Az akciót elindító Székely Nemzeti Tanács szerint az autonómia előszobájaként is jellemezhető az európai polgári kezdeményezés, érdemes tehát ezt is szem előtt tartani, mielőtt esetleg szkeptikusan legyinteni akarnánk, hogy lám, még egy aláírásgyűjtés, amely nem vezet sehová.
Mert súlya van minden egyes kézjegynek – az egynek az egymillióból –, és jelentős a kezdeményezés több szempontból is. Egyrészt demokráciagyakorlatról van szó: olyan lehetőségről, amellyel a polgárok élhetnek, hogy rávegyék az Európai Uniót valamely számukra fontos ügyre való odafigyelésre. Aztán azért is nagy a jelentősége, mert újabb eszköz lehet a jogaink bővítését célzó küzdelemben. Fontos a kezdeményezés azért is, mert siker esetén régiófejlesztési, gazdaságpolitikai vetületei révén konkrétan hozzájárulhat térségünk fejlődéséhez, életminőségünk javulásához. Nem utolsósorban pedig azzal is számolnunk kell, hogy a közösségi akarat fokmérője a kezdeményezés, ezért is fontos, hogy elsősorban itt, Erdélyben, másodsorban pedig a Kárpát-medencében minél több támogatója legyen az ügynek.
Ne higgyük azt, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetét oly példásan rendező román államhatalom képviselői nem lesik árgus szemekkel, hányan is vagyunk, akik számára fontos az ügy – kár lenne, ha azt a következtetést vonhatnák le, hogy nincs már közösségi akarat nemzeti törekvéseink mögött.
