Hiánypótló, városképjavító kezdeményezés

Kispál Attila és Vetró Barnabás azok közé tartozik, akiknek nem mindegy, mi történik környezetükben, és úgy vélik, észrevételeiknek, véleményüknek hangot adva változtatni tudnak a sokak által megkövültnek tartott helyzeteken. Egyben a hazatérő fiatalok táborát is bővítik, hiszen egyetemi, képzőművészeti tanulmányaik befejeztével már egy ideje mindketten Sepsiszentgyörgyön élnek: Vetró Barnabás a közismert művészcsalád kézdivásárhelyi kötelékei helyett választotta Szentgyörgyöt, míg Kispál Attila többéves budapesti tartózkodás után döntött a visszatérés mellett, e lépését a városközponti kiállítótér létrehozásának lehetősége is ösztönözte. Gondoltak tehát egy merészet s nagyot: leljen új szentgyörgyi otthonra a kortárs művészet!...

Elképzelésük ismertetésében írják: ez a független, hiánypótló kiállítótér és műhely lehetővé tenné a kísérletező szellemű, progresszív alkotások bemutatását, otthont adhatna műhelymunkának, előadásoknak, kreatív és szakterületeken átívelő kezdeményezéseknek. Bemutatkozási lehetőséget biztosítana fiatal alkotóknak, más-más művészeti területeken tevékenykedők együtt gondolkodását segíthetné, s kortárs kulturális programokat közvetíthetne. A Bazár üzletsorának bejárata és hatalmas ablakai egyaránt az utcára nyílnak, egy épületben van a Képtárral, így pótolhatná az egykori Új Galériát (vagyis az 1992-ben megszűnt Üvegcsűrt), s egy működő kiállítótér a városképen is javítana. ,,A Gyárfás Jenő Képtár néhány kivételtől eltekintve egy tradicionálisabb, konvencionális művészetet képvisel — vélekednek —, s ez az egyetlen, kifejezetten képzőművészeti kiállítások számára fenntartott hely. Az új kiállítótér tehát nem a képtár ellenében, hanem annak kiegészítéseként jöhetne létre. Fogalmazhatnánk úgy is, kikísérletezzük, kipróbáljuk mindazt, ami valamikor bekerül a képtárba."

Van már kortárs művészeti gyűjtemény

Az említett centrumra nem csupán ketten gondoltak: már az egy évvel ezelőtti sepsiszentgyörgyi Maybe-szimpóziumon is hangsúlyosan beszéltek egy kortárs képzőművészeti kiállítótér létrehozásának szükségességéről. Kispál Attila szerint akkor is kiderült, ez nem csak kettejük ,,álma", hanem közösségi igény. (Toró Attila ezen a rendezvényen fogalmazta meg az akkoriban még Kortárs Művészeti Múzeumként emlegetett létesítmény ,,alaptervét", ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az 1991-ben, illetve 1994-ben a megyeszékhelyen szervezett Médium-kiállítások alkalmával figyelemre méltó kortárs művészeti anyag maradt Szentgyörgyön, amelyet hely hiányában azóta sem láthatnak az érdeklődők, köztük a művészeti líceum diákjai. Toró összesítése szerint csupán a harmadik Médium alkalmával tizenhét ország 49 alkotója 84 műalkotással gazdagította a sepsiszentgyörgyi kortárs művészeti gyűjteményt.)

Vetró és Kispál megfogalmazta a Magma létrehozásával kapcsolatos elképzeléseit, támogatást kértek Vargha Mihály képzőművésztől, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójától, Ütő Gusztáv képzőművésztől, a kortárs művészetet eddig is felkaroló, a Baász Imre kezdeményezéseit követő Etna Alapítvány elnökétől, Imreh-Marton Istvántól, a Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetőjétől és Demeter Jánostól, a megyei közgyűlés akkori elnökétől. ,,Szabadúszó művészekként" ráértek a lobbizásra, így 2007 végén, de főként ebben az évben időt és energiát nem kímélve követték a Magma alakulását. A megyeháza nyár elején tanácshatározattal döntött arról, hogy a Megyei Kulturális Központ jelenlegi székházából — a Nemzeti Bank egykori épülete — átköltözik a Bazár-sorra, helyet cserélve az eredetileg oda tervezett Adetcov megyei fejlesztési hivatallal, s az új központban helyet kap a kortárs művészeti kiállítótér is.

Háromszék húzóereje a kultúra

Kispál Attila úgy véli, azért is fontos, hogy a kiállítótér létrejöjjön, mert — hasonlóan a Tamási Áron Színházhoz, amely mostanra ,,kinevelte" közönségét — ilyen szerepet a Magma is felvállalhat a kortárs művészet háromszéki meghonosításában. Vetró Barnabás hozzáteszi: ,,Ismerünk intézményeket, művészeket, és ezeket a kapcsolatokat egy ilyen kiállítótér keretében tudnánk hasznosítani. Bemutathatnánk azt, ami máshol történik, lehetőséget teremtenénk diákoknak, fiatal, környékünkön élő művészeknek, hogy megmutathassák alkotásaikat." Kispál szerint ma már a képzőművészek rendszerint stúdiókba tömörülve, közösségben dolgoznak. ,,Nem magányos farkasok, nagyon intenzív kommunikáció folyik közöttük." A kortárs művészetet szerintük nehéz pontosan meghatározni, de mindenképpen azt tartják fontosnak, hogy ,,a művészet díszítő, csak szemet gyönyörködtető szerepén" kívüli kérdéseket feszeget, a mai ember problémáit veti fel.

S hogy még mivel indokolják e kiállítótér szükségességét? Egyszerű: ,,Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye gazaságilag nem túlságosan fejlett, viszont kultúrában nagyon erős, ez a legnagyobb iparág; itt tehát nagyon komoly kulturális tőke van, erre érdemes figyelni, azt kellőképpen promoválni, megerősíteni. Ez a kiállítótér is ehhez járulna hozzá, mert a képzőművészeti szektorban megteremtené azt, ami alig vagy egyáltalán nem volt." Az épület alatti pincét is ki lehet használni, így összesen közel 250 négyzetméter összfelületű, nagyon jó helyen lévő kiállítótér születhet, ahova akár az utcáról is beláthatnak vagy beléphetnek, ez nagyon fontos a kortárs művészetben. ,,Ha a Magma beindul, erre érdemes lesz odafigyelni, mert be tudja kapcsolni Szentgyörgyöt egy olyan vérkeringésbe, amelybe már nagyon rég be kellett volna kapcsolódnia, mert a képzőművészek itt vannak, csak éppen nem volt működőképes intézményesített rendszer."

Októberben átadják az épületet

Egyelőre várják, hogy befejezzék a Bazár-sori épület felújítását (hetente megnézik, miként alakul a kiállítótér), emellett fontosnak tartják, hogy a Magma kiállítótér az állami költségvetésből részesüljön. Abban is bíznak, hogy az ,,önkéntes kezdeményezői" státus után a létesítmény alkalmazottjaiként dolgozhatnak majd, elképzeléseik szerint alakíthatják a Magmát, amely ,,fiatalos és kísérletező jellegű" lesz. Szerintük lényeges, hogy hozzászólhatnak a helyiség berendezéséhez, kivitelezéséhez, hogy elmondhatják javaslataikat, melyeket általában el is fogadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy a kiállítótérben (amelyet eleinte irodának képzelt el az önkormányzat) milyen a világítás, a fűtőtest, hogyan helyezik el a falban a vezetékeket. ,,Most abban a fázisában van a kiállítótér, hogy ha nem az elképzelt anyagok kerülnek oda, utána már nehéz lesz változtatni."

Demeter János, a megyei tanács jelenlegi alelnöke, aki a kezdetektől pártfogója az ügynek, azt mondja, úgy érzi, a Magma kialakításánál sikerült megtalálniuk a középutat, ,,nagyjából mindenki meg van elégedve azzal, ami ott történik", de azt is tudomásul kell venni, hogy az idei pénzügyi keret már ,,kifulladóban". A költségvetés ,,általában nincs gumiból, amíg nyújtható, csak jó szándék kérdése, hogy meddig nyújtjuk, de itt elérünk addig a pontig, amikor már ebben az évben nincs tovább". A speciális, költséges világítótestek beszerzésén fennakadtak ugyan, de mint mondja, nem is várta, hogy ,,első nekifutamodásból minden az utolsó szegig helyére kerüljön, ez egy élő alkotótér lesz, valószínű, hogy itt sok minden még változni fog". Reményei szerint október közepén befejezik az építkezést, ,,az a fontos, hogy az épületet adják át, október közepén költözzön be a művelődési központ; a Magma-csapat szép lassan vegye birtokba a rá váró felületet, és valamikor advent idején az új helyen megnyílna az első kortárs művészeti kiállítás".

A korszerűség üzenete

Egyébként Demeter János támogatandónak és több szempontból is fontosnak tartja a kortárs művészeti kiállítótér létrehozását. ,,Székelyföld egy vidéki világ, semmiféleképpen nem vagyunk a nagy, urbánus terek része, és általában a modern művészetek, a modernizmus nem ezekre a konzervatív kis közösségekre jellemző, hanem nagyobb urbánus településekre. Ezért számomra külön boldogság, hogy egy ekkora városban, mint Sepsiszentgyörgy, vannak fiatal művészek, akik azt gondolják, hogy érdemes újat alkotni, érdemes bevállalni a modern kortárs művészeti irányzatokat, ebben megmutatni magunkat. Hál’ istennek, van egy csomó tehetséges fiatal, és szerencsére álmodoznak, mert a mai világban elég ritka, hogy az ember merjen álmodni merészet és nagyot. És azontúl, hogy megvannak a saját munkáik, megalapították ezt a jó kis alkotócsoportot; persze, ennek megvan a hagyománya, ez egy Baász Imre-i örökség, és a köréje fonódó társaság második generációja."

A Magma arra is alkalmas, hogy ne csak a kész műtárgyat mutassák meg, hanem váljék láthatóvá a művész saját életterében, munka közben, szerinte fontos a művészek ilyenfajta nyitása, kommunikációja a világ felé. Demeter továbbá úgy látja, a képzőművészeknek meg kell teremteni azt az intézményes hátteret, amelyben megvan a biztos, világgal való adminisztratív és kommunikációs csatornájuk, amelyen keresztül ők jönnek-mennek a világban, kapcsolatokat teremtenek. ,,És meg kell teremteni a feltételeket, hogy tudjanak dolgozni, alkotómunkájuknak élni. Ezért nagyon jó megoldás lenne, hogy ők a Megyei Művelődési Központ adminisztratív árnyékában, mint önálló entitás, alkotócsoportként létezzenek és működjenek" — érvel. Ugyanakkor azt is hozzáfűzi, nagyon fontos, hogy ez minél hamarább elkezdődjék, mert Háromszék testvérmegyéinél ,,a kortárs művészet támogatása és az alkotókkal való különleges törődés mindenhol fontos". Ők ugyanis egy sajátos, jövőbe tekintő kommunikációs lehetőséget jelentenek a világ felé. ,,Érdemes ezzel foglalkozni — hangsúlyozza továbbá Demeter —, mert túl azon, hogy néhány konzervatív ember elszörnyülködik néhány alkotáson, az üzenet arról is szól, hogy nekünk nem csak székely kapunk, kopjafánk, szép táncaink és muzsikánk van; nekünk tehát nem csak múltunk van, hanem van egy jövőt építő, alkotó világunk is, amelynek szerves részei a kortárs művészettel foglalkozó fiatalok, akiknek nagyon fontos, hogy belekerüljenek ebbe az európai vérkeringésbe. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy komolyan kell velük foglalkozni, meg kell teremteni nekik azokat a feltételeket, amelyek a lehető legjobb körülményeket biztosítják az alkotáshoz. Ennyi a politikusok dolga, és nem több."

Baász Imre intelme

A mostani kiállítótér előzményeit képező eseménysor felidézésénél természetesen utalnunk kell arra, hogy Sepsiszentgyörgy képzőművészeti életében meghatározó volt a néhai Baász Imre képzőművész által 1981-ben szervezett első Médium-fesztivál, majd tíz évvel később, az 1991-es Médium-kiállításon elhangzott Baász egyik emlékezetes kijelentése. A minőségi alapozás tehát idejében megtörtént, éppen ezért a ma döntéshozóinak és művészeinek egyaránt mérce lehet Baász Imre intelme: ,,Azt szeretném, ha Sepsiszentgyörgy egy kortárs művészeti központtá nőné ki magát."

Ennek megvalósításához szeretnének hozzájárulni a Magma alapítói is.