A megemlékező istentiszteletet Bartalis Sz. Pál református lelkész tartotta, az Eszter könyvére épített beszédében párhuzamot vont a bibliai zsidóság megpróbáltatásai és az erdővidéki kis falu közösségét ért csapás közt, majd feltette a kérdést: ,,Vajon a tettesek közül hányan gondolkodtak el azon, hogy mit cselekedtek, hány családot tettek örökre csonkává?" Az emlékműnél a nagybaconi Őszi csokor nyugdíjasklub és az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola diákjainak fellépését követően díszbeszédekre került sor. Márton Árpád képviselő úgy fogalmazott: Szárazajta örökségének egyik fontos szeletét képezi a történelme is, azt pedig ápolnunk, tovább örökítenünk kötelességünk. Nagybacon polgármestere, Bardocz Csaba azt mondta, hogy bár csendben gyújtunk gyertyát és helyezünk virágot a sírokra, az 1944 őszén történteket, a Maniu-gárdisták kegyetlenségét nem fogjuk elfeledni. A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki széki elnöke, Szabó Miklós felidézte: a falu népét meg akarták félemlíteni, s ezért kényszerítették, hogy nézze végig kegyetlen tetteiket. Szerinte a székelység jövőjének szempontjából fontos, hogy az ilyen tettek ellen egységesen lépjen fel mindenki. A Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki szervezetének hadnagya, Kádár Edit nem csak a szárazajtai vértanúkra, hanem az Erdély más részein is ártatlanul kivégzettekre emlékezett. A történelmi Vitézi Rend erdélyi főkapitánya, Lázár Elemér elmondta: Erdélyben sok helyen történtek hasonló kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, de a román állam részéről a mai napig nem érkezett bocsánatkérés, sőt, elhallgatják, megpróbálják eltussolni szégyentelen tetteiket.

A falu főterén 1994-ben felállított, Vargha Mihály szobrász által készített emlékműnél előbb a hozzátartozók rótták le kegyeletüket, majd politikusok, intézmények és magánemberek helyezték el az emlékezés virágait.