Bedő Zoltán emlékező soraiban hangsúlyozta: Wass Albert szülőföldhöz, ősi jusshoz, nemzethez, keresztény gyökerekhez és hagyományokhoz való ragaszkodása örök példája a rendíthetetlen hazaszeretetnek, az önazonosság következetes vállalásának, a bátor helytállásnak.

Nem véletlen tehát, hogy a náci pribékek és kommunista hóhérok egyaránt az ellenségüknek tekintették, de annak tekintik a magukat demokratáknak álcázó utódaik is, akik még az emlékét is ki akarják törülni a tudatunkból – mondta az újságíró, aki röviden össze is foglalta Wass Albert kálváriáját, mely Magyarország német megszállásával vette kezdetét, és különböző rendszerváltásokon át gyakorlatilag máig tart, hisz a román hatóságok háborús bűnösként tartják számon, és jogállamhoz méltatlan módon visszautasítják az ártatlanságát igazolni hivatott per újrafelvételi kérelmét. Téren és időn átsugárzó szellemisége azonban útjában áll a minket elűzni akaró, illetve az európai nemzeteket bedarálni és megsemmisíteni szándékozó sötét erőknek – fogalmazott Bedő Zoltán, aki ezután felolvasta a magyar nemzet Wass Albert által megfogalmazott hét parancsolatát.

A rendezvény második felében Bucsi Zsolt Tamás vár­templomi lelkipásztor Ézsaiás próféta könyvéből és Pál apostol Galatákhoz írt leveléből olvasott fel, imájában pedig elmondta: megemlékezésünket hála és köszönet járja át, mert egykor éltek közöttünk látó emberek, és ha úgy érezzük, hogy összeroskadunk, legyen előttünk azok példája, akik nem törtek meg. „Te rendet teremtettél ebben a világban, ezért nem kell félnünk még akkor sem, ha csattog a baltások hada, mert a vérző csonkból ismét kivirul a tavasz. Urunk, rendelj még több boldog építőt, akik építik nemzetünket, akik újból és újból kiássák a fundamentumokat, tetőt, templomot építenek, otthont teremtenek” – fogalmazott a lelkész, majd ismét parafrazálva a költőt, hozzátette: fusson el a víz, s legyen láthatóvá a kő, mert az megmarad. Bucsi Zsolt Tamás áldása után a résztvevők elénekelték nemzeti imánkat, majd koszorúzással ért véget a megemlékezés.