A lónak négy lába van, mégis megbotlik, hát egy ilyen sok lábon álló személyiség hogyne botolhatna meg! 2000-ben Ion Iliescu személyes orvosa, majd elnöki tanácsadó volt, és bizonyosan azt tanácsolta az államfőnek, hogy őt tegye meg egészségügyi miniszternek. És lőn. A bajok akkor kezdődtek, mikor kiderült, hogy, a „másolós miniszternek” is becézett Beuran Az ügyeletes orvos kézikönyvét egy orvostársával együtt úgy írta meg, hogy egyszerűen lefordítottak egy Amerikában megjelent szakkönyvet. Ezért aztán lemondott miniszteri tárcájáról, és megműtött néhány fontos személyiséget.

Mostanában még nagyobb gondok kerülgetik, mert sebész főorvosként is tevékenykedett a bukaresti Floreasca Kórházban, ahol tavaly decemberben műtét közben meggyúlt, majd később el is hunyt egy beteg. A tűznek nagy füstje támadt, ezért nem lehetett eltussolni, nyilvánosságra került, és Beurant leváltották beosztásából. Az írások szerint ő volt, aki koordinálta a műtéti akciót, de – saját bevallása szerint –, jelen sem volt az operációnál. Sőt, azt is állította, hogy akik szabták-vágták a beteget, azoknak sem volt semmi közük ahhoz, amiért meggyúlt. Ne tessenek csodálkozni! Hallottam én már olyant is, hogy a szülést távolról vezette le az orvos. Vagy miért ne irányíthatná a doktor a földről egy repülőgépen szívin­farktust szenvedett beteg újjáélesztését? Egy műtétet miért ne lehetne végrehajtani távirányítással, például egy mobiltelefon segítségével úgy, hogy az orvos látja, mit művelnek műtétet végző kollégái?

De ha jó nevű az orvos, és a páciensnek az a kérése, hogy ő maga műtse, esetleg a hálapénzt is odaadta már, akkor nem mondhat nemet a betegnek. A pácienst el kell altatni a szöveggel, hogy a doktor úr rögtön jön. Közben modern kommunikációs eszközökkel nem nehéz végrehajtani a műveletet. Sőt, ha például egy aneszteziológus jelen van, aki a helyi érzéstelenítést elvégzi, akkor az ember saját magán is végre tud hajtani odahaza egy egyszerű vakbélműtétet egy jól vágó késsel, ha van hozzá tűje és cérnája is, csak pontosan be kell tartania a bunkofonon érkező orvosi utasításokat. És a beteg akár még osztozhat az őt irányítóval a hálapénzen.

A bukaresti pácienst eltemették, a Floreasca Kórházat megbüntették 20 ezer lejre, és 10 ezer lejre mindazokat, akik az égő beteg mellett jelen voltak a műtétnél. A baj nem jár egyedül, mert most ütött be igazán a krach. Beurant egyik orvosnő beosztottja feljelentette, hogy 10 ezer eurót adott neki (amit kölcsönként vett fel) azért, hogy a Carol Davila Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen hozzon létre számára egy egyetemi asszisztensi állást az általános sebészi szakon, amit versenyvizsgával a megvesztegető fog elnyerni. A korrupcióellenes ügyészség azt is megállapította, hogy a pénzt egy 35 lej értékű „ajándékdobozban” adta át a megvesztegető. (Fő a precizitás!)

Nem tudom, miért kell ilyen nagy feneket kerekíteni ezeknek a vesztegetési és korrupciós ügyeknek, mikor nálunk csupán a szabadpiac törvényei érvényesülnek harminc év óta, amióta kitört a piacgazdaság. Ha van kereslet valamire, akkor lesz kínálat is rá. Úgy adják-veszik az egyetemi diplomákat, mint a hagymát a piacon. Az egyetemi katedrákat is aránylag olcsón, baráti, rokoni alapon pedig egészen jutányos áron meg lehet szerezni, és az ahhoz feltétlenül szükséges doktori disszertációt is könnyen vehet az ember. De ha valaki megfizeti egy sikeres versenyvizsga árát, más, pénzes posztokat is el lehet foglalni, parlamentbe bejutó helyek pedig a pártoknál kaphatóak.

Állandóan azt emlegetik, hogy Románia élen jár a korrupcióellenes harc terén. Annyi sürgősségi kormányrendeletet hoz kormányunk, annyi határozatot fogadott el felelősségvállalással, hogy fele is elég lenne. Ugyanilyen módon kormányhatározattal vagy felelősségvállalással lehetne törvényesíteni a korrupciót vagy a vesztegetést is. Esetleg meg is lehetne adóztatni. De ahogy azt külföldön a diszkriminációról is állítják vezéreink, hogy Romániában nem létezik (tán egyedül csak a magyarok követnek el ilyesmit Ditróban), azt is közhírré lehetne tétetni, hogy márpedig nálunk nincs is korrupció.