Erdővidéki köpeci székely nemes családot mutatunk be, amelynek legkorábbi őse eredetileg köpeci Sugár Balázs (1575 k.) volt, akinek fia, Kelemen (felesége Gúzs leány volt) felvette a Nagy nevet. Ennek fia volt Nagy György felsőrákosi unitárius pap, aki 1607-ben címeres nemesi levelet kapott „dicséretes papi erényei s a tudományokban való jártasságáért” Rákóczi Zsigmond fejedelemtől. Innen teljes családi folytonosság révén érünk el a székely huszár káplár Nagy Áronig, akinek fia, köpeci Nagy Lajos (1823–1894) részese volt a negyvennyolcas szabadságharcnak.
Az ő fia volt a falu történetének meghatározó alakja, a tiszteletre méltó köpeci Nagy Lajos (1847) pénzügyminisztériumi számtanácsos, családi alapítványtevő, földbirtokos, egy vaskos kéziratos családkönyv megírója. Tagja volt és támogatta a Köpeci Kártérítési és Kultúr Alapot, az Erdővidéki Egyházmegyei Segélyalapot, a Köpeci és miklósvári gazdák segélyező egyesületét stb. Családkönyvében feljegyezte, hogy 1916-ban a román hadsereg dúlásának áldozatául esett a község anyakönyvi és egyházi okmánytára, az alapítvány váltói. Az értékek egy részét pincéjében befalazva mentette meg. Ő volt, aki szállást biztosított 1919-ben a brassói fellegvárból kényszerlakhelyre kötelezett Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) volt székely hadosztálybeli tisztnek, címerfestőnek (heraldikusnak).
A Nagyok Köpec alapító tagjai közé tartozhattak – írta családtörténeti feljegyzéseiben néhai köpeci Gáspár József néptanító, helytörténész és családkutató, aki szerint Pongrácz János erdélyi vajda és székely ispán egy 1470-ből származó peres okiratában mint esküt tevő szerepel köpeci Nagy István. Egy 1555-ben kelt határjáró levélben szerepel Nagy Ilyés köpeci bíró, aki harmadmagával a vécsi várban számot adott a Köpeccel szomszédos falvak részéről felmerült erőszakos határsértésekről és erdőfoglalásokról.
Tanácsos Nagy Lajos
Itt kell megemlíteni, hogy a család több tagja katonaként védte a hazát mind a két világháborúban, miként azt a falu központjában álló hősi emlékművek is bizonyítják. Tanácsos Nagy Lajosnak gyermeke nem lévén fiául fogadta a Nagy családból származó ifjabb Nagy Lajost (1907–2005), aki a javak tulajdonosa lett, s akit a bekövetkezett diktatúra idején koholt vádak alapján kiemeltek, kulák lajstromra tették, szabotázzsal vádolták és teljes vagyonelkobzásra ítéltek.
A tetemes köpeci föld és erdővagyon, a belsőségek-ingatlanok kis híjával való teljes visszaszerzése nem kis harcba és erőfeszítésbe került Nagy Lajos fiának tiszteletes Nagy Levente (1939) nyugalmazott angyalosi lelkipásztornak, aki 35 évet szolgálta református egyházát. Nehézségben és örömben osztozkodó felesége Szép Berta tiszteletesasszony. Két gyerekkel áldotta meg őket a Fennvaló: Nagy Barna (1968) mezőgazdász mérnöki diplomát szerzett, családi cégvezető, testvérhúga, Nagy Réka (1970) Németországban végzett református teológiát és a Svájcban levő einsiedelni egyházközség lelkipásztora és vallástanár. A nagyszülők öt unokának örvendhetnek. Nagy Barna mérnöknek három fia van: Tamás 19, Szilárd 17 és Botond 6 éves, Nagy Réka lelkész lányuktól két unokájuk, Sára és Klára. Ők viselik az ősi erdővidéki család nevét, génjeit, ápolják és őrzik elődeik emlékét és síremlékeit.