A legszebb kincs az emlékezés, tartja a közmondás. De nemcsak emlékezni kell, hanem bizonyítani is az emlékezéssel. Például azzal, hogy szobrokat, plaketteket, obeliszkeket, kopjafákat állítunk történelmet, társadalmat meghatározó nagyjainknak, azoknak, akik kimagasló eredményeket mutattak fel, esetünkben a magyar nemzet fennmaradásáért is.
Minden országnak, nemzetnek, de kisebb térségeknek, városoknak, falvaknak is voltak, vannak nevezetes személyiségei. Háromszéken is bőven van, akire büszkék lehetünk: Bereckben Gábor Áron, Zágonban Mikes Kelemen, Csernátonban Bod Péter, Kőrösön Csoma Sándor, Dálnokon Dózsa György, Bölönben Farkas Sándor, Nagyajtán Kriza János, Kisbaconban Benedek Elek, Szentivánlaborfalván Berde Mózsa, és a sor folytatható. Rájuk emlékezni és emlékeztetni kötelesség, mert ha nem, feledésbe merülnek. A szó elszáll, az emlékfa, akár a kő a folyóban, marad.
Az utóbbi időben egyre többször és vehemensen támadnak, gyaláznak minket, székely magyarokat. Kijelentik (Radu Banciu a B1 hírtelevízióban, de mások is), hogy nincs és nem is volt Székelyföld, tehát akkor székelyek sem lehetnek. A hamisított és hamis történelem sulykolása a médiában oda vezetett, hogy a többségi fiatalság el is hiszi és vallja mindezt. Ha előfordul, hogy megjelennek a magyar-székely szimbólumok, ezért a hatalom azonnal elítél és büntet. A magyar feliratok, a székely zászló, a piaci áruk magyar címkézése, az ételek, italok magyar megnevezése stb. mind-mind bűncselekmény a mai Romániában és a XXI. században! A futballhuligánok gyalázkodásai a meccseken, a nacionalisták december elsejei felvonulása és kiabálása, a helységnévtáblák magyar feliratainak bemocskolása, az úzvölgyi magyar katonai temető feldúlása azonban mind helyes, időszerű, sőt dicsőséges cselekedet! Nahát!
Az anyaországban elindult egy mozgalom, amely főleg a Felvidéken, a Csallóközben, Szlovákia magyarlakta településein bontakozott ki: 5–10–15 emlékkopjafát állítanak a falvak és városok nagyjainak, igazolásként. Ezek 1111 év után bizonyítékként szolgálnak, hogy igenis a Kárpát-medencében a 907-es pozsonyi csata óta élnek magyarok, és nem a második világháború után jöttek és telepedtek le ide! A mozgalom átterjedt Erdélyre, Kárpátaljára, Délvidékre.
Idén, a magyar nemzet összetartozásának évében Szentivánlaborfalva is kopjafaavatással kíván bekapcsolódni e nemes mozgalomba, és emlékkopjafákat állít a település nagyjainak.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
.jpg)
