Mózes László
Magyar nyelvű orvosképzés terén nem ígér változást Leonard Azamfirei, az átkeresztelt MOGYE régi-új rektora, aki e napokban szerezte meg harmadik mandátumát. Noha a tanügyi törvény értelmében e tisztség csak kétszer tölthető be, hét leleményes rektor – köztük a marosvásárhelyi is – kiskaput talált: 2018-ban néhány hétre felfüggesztették mandátumukat azért, hogy külföldi körúton vehessenek részt, ezáltal szerintük nem teljesedett ki a második megbízatásuk, s következhet a harmadik.
Tekervényes hazai történet, az egyetemvezetők állítólagosan diplomáciai küldetést teljesítettek, és azért utaztak távoli, egzotikus országokba – Zöld-foki és Maldív-szigetek (Azamfirei is itt tartózkodott 2018. április 27. és június 2. között), Burundi, Kína és Bosznia-Hercegovina –, hogy népszerűsítsék Románia egyetemeit.
De vissza Marosvásárhelyre: Azamfirei ellenjelölt nélkül indult a rektori székért, s a George Emil Palade Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemmé átnevezett „multikulturális” tanintézet vezetősége meggyőzőnek találta menedzseri tervét., melyben sok szót nem fecsérel a magyar tagozatra, csupán annyit ír arról, hogy a meglévő programokat fenn kell tartani, majd kevéske szivárványt is mutatva, „pótcselekvésként” kilátásba helyezi a magyar informatikusképzés elindítását. Viszont nemzetközibbé tenné az intézményt, szeretné, ha minél több külföldi hallgatót tudnának vonzani idegen nyelven indított programjaikra. Sőt, mi több, azzal erősítené az egyetem multikulturális jellegét, hogy Marosvásárhelyen multikulturális központot hozna létre az országban működő brit, francia, német, olasz, magyar és más kulturális intézetekkel közösen.
Ám e nagyra törő vízió egyértelmű jelzés a romániai magyar közösség számára. Amennyiben valakinek esetleg maradt volna kevéske reménye, hogy az egykor színmagyar MOGYE falain belül a mostani magyar tagozat sorsát illetően változásra, javulásra lehet számítani, akkor jobb, ha félreteszi illúzióit. Mert a régi-új rektor személye egyben azt is szavatolja, hogy e tekintetben semmi sem fog változni, vagy ami következik, az még rosszabb lesz, mint az, ami eddig volt. Hiszen Marosvásárhelyen a mesterségesen létrehozott multikulturalitásról beszélni nem más, mint dörzsölt cinizmus, álszent képmutatás. Mert miközben röpködnek a kultúrák találkozásáról a szólamok, a MOGYE magyar tanárainak és diákjainak érdekei nem érvényesülnek, sőt, egyre nyilvánvalóbb, hogy a tanintézmény román nemzetiségű vezetőinek és oktatóinak egy része a még létező magyar tagozat elsorvasztására törekszik. Nekik persze előnyös az egykori székely főváros nemzetközivé tétele, mert a tandíjat fizető külföldi diákok számukra értékesebbek, mint az őshonos, helybéli magyar lakosság szempontjai.
E dicstelen forgatókönyv kitalálói, illetve e játszma szereplői olyanok, mintha egy dokumentumfilm alkotói lennének: hitelesen mutatják be, hogy miként lehet megalázni, kiszolgáltatottá tenni és kisemmizni az egész erdélyi, romániai magyar közösséget.
