A tárlat középpontjában a legendás budapesti születésű fotós és élettársa, Gerda Taro által 1936. szeptember 4-én készített mintegy negyven pillanatfelvétel áll. Ezek örökítették meg az andalúziai Cerro Murianóban a huszonnégy köztársasági harcos, Federico Borrell García utolsó pillanatait, amikor egy ellenséges lövedék fejen találta, hanyatt bukott, és kiejtette puskáját kezéből. E pillanatfelvételeket nemrégiben szerezte vissza a New York-i International Centre of Photography. Ha ezeket időrendi sorrendbe rakják, pontosan rekonstruálni lehet, hogy mi történt: Capa éppen egy beállított csatajelenetet fényképezett, amikor váratlanul valóban lőni kezdett géppuskával az ellenség. Nem igaz tehát az a feltételezés, hogy a milicista egy csatában esett el (Capa nem is állította ezt soha), viszont Borrell García textilmunkás valóban meghalt aznap, és ezt fivére is megerősítette. Éppen ezért nem lehet Capát azzal vádolni, hogy propagandacélú történelemhamisítást követett el. ,,A fotók és a velük kapcsolatos kutatások megerősítik, hogy a felvétel autentikus" — mondta Cynthia Young, a Barbican-kiállítás kurátora. Az Ez a háború! Robert Capa munkában (This is War! Robert Capa at Work) című tárlat október 17-től jövő január 25-ig lesz látható.

A spanyol polgárháború ikonjának hitelességét először Philip Knightley angol újságíró vonta kétségbe. Azt állította, hogy a felvétel napján Capa nem is volt Andalúziában, hanem a francóista erőket követte az ország északi részén. Richard Whelan, Capa életrajzírója viszont azt írta, hogy a következetes antifasiszta Capának soha nem volt semmi dolga a francóistákkal, és 1936. szeptember 5-én valóban Cerro Murianóban volt. A fotó, amelyet amúgy Knightly továbbra is beállított propagandafelvételnek tekint, először az amerikai Life magazinban jelent meg.

Robert Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Ernő, 1954. május 25-én halt meg Vietnamban: haditudósítás közben aknára lépett.