Van egy kis gond, mert annyi jó tanács kering körülöttünk, mint koronavírus, és azt sem tudjuk, melyikre hallgassunk. Legjobb, ha hivatalos forrásokból szerezzük be értesüléseinket, mert azok hitelesek, és nem is fogynak el, mint a liszt és a vécépapír a boltokból. Az még logikus, hogy a lisztet felvásárolták, mert arra gondoltak, hogy unalmukban, mivel be vannak zárva, építenek majd egy kemencét a tömbház teraszára, és ott kenyeret sütnek, vagy vesznek egy kenyérsütő gépet, de a vécépapír eltűnése csakis azzal magyarázható, hogy az emberek nagyon be vannak tojva.

Én bizony meghallgatok minden tanácsot, és a lehetőségekhez mérten követem is azokat, bár egyiket-másikat igen nehéz betartani. Azt tanácsolják, ne az ujjunkkal kapcsoljuk fel a villanyt, és ne nyomogassuk a lift gombját se. (Egész biztosan betiltják a zongorázást is, mert ahhoz egy-egy jobbacska zongorista mind a tíz ujját használja.) Ne rakjuk kezünket a kilincsre, ha ki akarjuk nyitni az ajtót, akkor azt ököllel vagy a csípőnkkel tegyük. Én maradnék a lábnál, mert az kéznél van, és ezért most csakis a lábhasználatra gyúrok. A cipőm orrát kivágtam, most már a magas lábemelést gyakorlom. Az ajtókat meg nem a kilincsre való kézrátétellel nyitom, hanem egyszerűen berúgom. A lábujjakkal való zongorázás a számítógép billentyűzetén vagy az érintőképernyős telefon lábbal való kezelése a nagylábujjal is nagyszerű alkalom, hogy a kézügyesség fejlesztése helyett lábügyességünket tökéletesítsük. Kezet már rég nem, inkább csakis lábat rázok. És a vírus, míg a lábamról felmászik az arcomig, lehet, el is pusztul. Mivel az ajánlatok között nem szerepel a lábmosás szorgalmazása, csak a kézmosásé, rengeteg szappant spórolhatok meg, ami azért jó, mert az is hiánycikké válhat. A könyökömet is használom, mert az ajánlások szerint abba tüsszentek, ha nagyon muszáj.

Az emberek nem akarják betartani a kötelező egyméteres távolságot társaiktól, pedig az a nyavalyás vírus még öt métert is megtesz a levegőben azért, hogy beleüljön valakibe. Elhiszem, hogy jó ellene a fokhagyma, mert ha azt eszel és ráfújsz valakire, akkor az kissé odébb áll. (A nagyobb távolságtartás végett esetleg lehet alkalmazni paszulyleves evését hagymával.) A kesztyű használata is hasznos. Én már kesztyűs kézzel bánok az asszonnyal, és sokkal távolságtartóbb lettem, amióta ezt javasolják a szakértők. Ő a szoba egyik, én a másik sarkában tartózkodom, és csak nézzük egymást, mint a lőtt medvét.

A Matei Balș Intézet főnöke, Adrian Streinu-Cercel azt mondta, hogy az egészségügyi szesz nem hatékony a koronavírus elleni harcban. El is határoztam, hogy több kékszeszt nem iszom. Azt szerencsére nem állította, hogy a szilvapálinka nem lenne jó. Bár más forrásból tudom, hogy az alkohol csakis hatvan fokon felül hatékony. Sajnos, én csak 50 fokosra főztem eddig. Jövőre majd sokkal erősebbre fogom. Az igazgató úr azt is mondja, hogy igyunk csapvizet, mert az klórt tartalmaz, és így hamarabb meghalnak a baktériumok. Képzeljük el, milyen jó, hogy csapvízzel mosakodunk! Csak úgy peregnek le rólunk a döglött vírusok. Ezek után én már le is mondtam a tejben-vajban való fürdésről.

Egy (állítólag) jeles amerikai patológus, James Robb azt állítja, hogy a cink akadályozza a vírus fejlődését. Mivel a falfestékbe tudtommal a szobafestő cinkvájszot is kevert, ha minden kötél szakad, a falat is fogom nyalogatni, hogy valahogy lassítsam a koronavírus fejlődését magamban. Maszkot is vettem, és még evés közben is azt használom, az igaz, megbocsáttassék, a szájamnál kénytelen voltam lyukat vágni rá.