A Vaskapu helynevet régészek és nyelvészek rég kutatják. Eredetét pontosan nem tudták meghatározni, viszont a Demir-Temir kapuk török-mongol változata is többször előfordul a Kárpát-medencében, ahol több mint nyolcvan, a Vaskapu helynévhez köthető megnevezés található.
Obruzsánszky Borbála Vaskapu az eurázsiai sztyeppéken címmel átfogó tanulmányt írt a Vaskapu-helynevekről. A Czuczor Gergely és Fogarasy János által szerkesztett, A magyar nyelv szótára (1870) című hatalmas műben is szerepel Vaskapu elnevezés. „Szoros út, magas hegyek között, mely az ellenség rohanását mint egy erős kapu akadályozza.” Ez a szómagyarázat. Tagányi Károly szerint az erősen védett erődítményeket nevezték így. Szadeczky Kardos Lajos szerint „a határvédelmi gyepűrendszer emlékei maradtak a hegyek, patakok és helységek neveiben”. Ezek közé sorolja a Vaskapu helynevet. Erdélyben a legismertebb vaskapu az Aldunánál a Vaskapu-szoros, melyet Kazán-szorosnak is neveznek. A kazán szó törökül kaput jelent.
Nagy Sándor Krisztus előtt 328-ban, ázsiai hadjárata idején érte el a Szir-darja folyót. A Hiszár-hegység egyik szorosánál kérdezte az ott lakóktól, hogy kik laknak azon túl. Erre azt a választ kapta, hogy a szkíták, Góg és Magóg nemzetsége. Nagy Sándor azt a szorost a legendák szerint vaskapuval elzárta, hogy meggátolja a szkíta lovas népek dél felé való kitöréseit. Ezt a kaput Derbent-kapunak nevezték el, a mai Szamarkand és Termesz között található. Ez a Derbent-legenda áttevődik a Kaukázus és a Kaszpi-tenger közti szűk területre, amelyet szintén Derbent-kapunak neveztek. A görögök és rómaiak által leírt Nagy Sándor-legenda a Kaszpi-kaput említi.
Anonymus úgy tudta, hogy a kaput Nagy Sándor építtette az alánok ellen. Krisztus után a 2. században a hunok áttörnek a Derbent-kapun és eljutnak Mezopotámiáig. Valószínű, az északi népek adhatták a Derbent-vaskapu nevet, amelyet más népek Albán kapunak vagy Kaszpi-kapunak neveztek. Jusztinianusz bizánci császár írója, Rocopius a 4. században ír a hunokról és a vaskapu áttöréséről.
A kaukázusi Derbent-kapuról Szentkatolnai Bálint Gábor is ír A honfoglalás revíziója című kötetében, megcáfolva azt a legendát, hogy Nagy Sándor a Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti, három kilométer széles átjáróra vaskaput épített volna. Szerinte egy földsáncot emelt, és ezzel elzárta az utat a szkíták déli irányuló áttörései előtt. Építhetett ott egy kisebb vaskaput is, amelyen át lehetett járni.
Székelyföldön három vaskapu helynév ismeretes. Besenyő és Dálnok között található a Vaskapu átjáró, mely valamikor szintén védett helység volt. Csíkcsomortán felett található a Vasond-kapu, mely Orbán Balázs A Székelyföld leírása című hatalmas művében is szerepel, ahol a következőket találjuk róla: „1666-ban a negyedfél megye népei összegyűltek a Csomortán felül lévő Vasond-kapuhoz, hol húsz pontban e havas birtoklására nézve törvényeket hoztak.” A Vasond-kaputól keletre át lehetett jutni Moldvába a Csobános völgyén. A tatárok 1241-ben, majd több esetben a történelem folyamán a Vasond-kapunál törtek be Csík területére. Ezért az ott lakók fontosabb gyűléseiket a Vasond kapunál tárgyalták meg, melyet természetesen katonai védelemmel láttak el minden egyes alkalommal az esetleges betörőkkel szemben.
Sepsiszentgyörgytől északra, a Debren-patak mentén mély út vezet nyugat felé, a Vártemplomtól és a román templomtól egy kilométer hosszan az erdőkig. Ez a mély út valamikor vaskapu, vagyis Derbent-kapu néven szerepelhetett. A Debren-patak elnevezés a 8. és 11. századból, szláv közvetítéssel eredeztethető. A szláv nyelvben ugyanis a derbent szó kiejtése nehéz volt, és debrenre változott az ejtéskönnyítés során. A szentgyörgyi Vaskapu hasonlósága a kaukázusi Derbent-kapuval arra is bizonyosság, hogy az Őrkő helynév megtalálható Őrhely néven a Derbent-kapunál is. A honfoglalás idején Erdővidék felé a szentgyörgyi Vaskaputól a Debren-patak mellett vezetett út, amelyen a ma Nagy Sándornak (!) nevezett emelkedő mellett el lehetett jutni a jelenlegi Bölönbe. Ezt az utat, mint általában a vaskapukat, katonaság védte, és a kereskedőknek, utazóknak védelmet biztosítottak.
Pontosan meghatározni, hogy kik és mikor is építették ezeket a vaskapukat Erdély területén, sem a nyelvészeknek, sem a történészeknek nem sikerült eddig. Az általam említett vaskapuk csak mint hasonlóság említhetők a kaukázusi Derbent-kapuval együtt. Feltételezhető, hogy a Keleti- és a Déli- Kárpátok átjáróit valamikor vaskapuknak nevezték, mely megnevezés az idők folyamán kihullott a nyelvből.
Végezetül összegzésként hadd idézzem Obruzsánszky Borbálát: „A Vaskapu egy olyan különleges elnevezés, mely szűk átjárót jelentett a régi sztyeppei népeknél, így a magyaroknál is. Ez az ősi elnevezés máig ismert sok területen, a Sárga folyótól a Kárpát-medencéig. Világirodalmi jelentőségét Nagy Sándor makedón hódítónak köszönheti, akihez kapcsolódva sok monda – többek között a Vaskapu építésének mítosza – alakult ki az ókor folyamán. Számunkra sem közömbös ez a történet, hiszen szerepel a legkorábbi magyar történeti emlékekben, Anonymus Gestájában.”
A sepsiszentgyörgyi „Derbent-kapu” létének történelmi igazolása, az erre utaló helynevek eredetének meghatározása nyelvészek és történészek témája lehet a továbbiakban is.
