Szombat esti bejelentésében Marcel Vela belügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy katonai rendeleteket fogadott el a kormány. Valamivel korábban az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete arra figyelmeztetett, hogy a pánikszerű felvásárlás és a világjárvány miatt akadozó áruszállítás élelmiszerválságot, illetve indokolatlan drágulást okozhat. Ezt már itthon is érezni lehet, és nem tesz jót a korlátozások és jövedelemkiesések miatt amúgy is nyomott hangulatnak.

Ez a többtényezős bizonytalanság őröl mindenkiben, válasz pedig sehonnan sem jön. A világ hivatalosságai abban értenek egyet, hogy a járvány terjedését minél jobban le kell lassítani, az intézkedések azonban országonként eltérőek, sőt, azon belül is, a szövetségi Németország államai például különbözően kezelik a helyzetet. Abszolút számok szerint jelenleg az ötödik legfertőzöttebb területről van szó, 22 ezernél több esettel, ám ez a 83 milliónál nagyobb lélekszám alig 0,026 százaléka. Hol vagyunk még attól a 60–70 százaléktól, aki Angela Merkel kancellár szerint óhatatlanul elkapja a vírust? Amely láthatóan a jóléti államokon is kifog: a majdnem azonos (8,6, illetve 8,57 milliós) lakosságú Ausztriában (tegnapi adatok szerint) feleannyi fertőzés sincs (3021), mint a fejlettebb Svácjban (6652). Ha ezt nézzük, Románia (és Magyarország) pillanatnyilag elég jól áll abszolút számokban és az arányok tekintetében is, ami igazolja a hatósági szigort. Egyelőre. Teljesen „lezárni a világot”, mégpedig 8–10 hétre, ahogy sok komoly szakember (köztük Barabási Albert László hálózatkutató) javasolja, mellettük pedig a járvány nehezén már túlesett kínaiak is, nem sikerült. Csak az országhatárok váltak hangsúlyosabbá, és ez is nagyon elgondolkodtató.

Kell is használnunk a fejünket, mert vizsgázunk mindannyian. A kormányok és a vírus ellenszerét keresők, de a polgárok is. Kelet-Európában sokan hasonlítják 2020 tavaszát a nyolcvanas évekhez: van, aki azon siránkozik, hogy nemsokára ugyanabban a gödörben leszünk, ahonnan egészen nem is sikerült kimásznunk, mások épp ellenkezőleg: erőt merítenek abból, hogy minden rossz elmúlik. A kulcs a hozzáállás: a tilalmakat és ajánlásokat mellőzve is lehet dacolni a veszéllyel (ámbár az olasz példa szerint nem éri meg), de úgy is, hogy ismét felfedezzük a könyveket és az egyéb csendes házi örömöket. Nem lehet mindenért a fenti szerveket vagy valamilyen hatalmakat okolni: azok csak a keretet adják, tartalommal feltölteni nekünk kell.