A jelenlegi Európa egy olyan ideológia áldozata, amely azt hirdeti: a bevándorlás elkerülhetetlen, de jótékony dolog. Az ideológia dogmatikus mivoltát jól tükrözi a bevándorlás kifejezés, amely arra a tételre épül, hogy a vándorlás szabad emberi jog, és azt tiszteletben kell tartani. Az európai népeknek nincs más választásuk, mint lelkesen üdvözölni az összes bevándorlót, aki letelepedni óhajt őseik földjén, főként az Afrikából és Közel-Keletről érkezőket.
A bevándorlás fanatikus támogatóinak az a szándéka, hogy a „szabad bevándorlást” új emberi jogként ismertessék el. Ez volt az emberi jogok világi vallássá alakításának fő szempontja. A világi vallás kifejezés a híres szociológustól, Raymond Arontól származik. Ő ezzel jellemezte azt a vallásos dimenziót a kommunista ideológiában, amely a láthatáron derengő földi paradicsomot ígérte az emberiségnek. A 20. század utolsó évtizedeiben, a Szovjetunió összeomlása után az egyetemes emberi megváltás projektjét, vagyis Isten földi királyságának ígéretét a kommunizmustól az emberi jogok vették át. Az emberiség vallásának új megtestesülése, az emberi jogok vallása váltotta fel a kommunizmus utópiáját, és folytatta annak szerepét, miszerint a jó uralmát kívánja megalapozni. Átvette a stafétát a kommunizmus vallásától, azzal a különbséggel, hogy az abszolút jó ígéretének megvalósításához már nem követelte a magántulajdon elkobzását. Helyette viszont az emberek közötti minden különbség tagadását próbálja kikényszeríteni, hogy világra segítsen egy új, kizárólag az egyének jogaira épülő kozmopolita világot. Az emberi jogok vallásával az osztályharcot a diszkrimináció elleni küzdelem váltja fel, a kettő célja azonban ugyanaz: az emberiség felszabadítását ígéri egy új típusú egyenlőség létrehozásával. A fényes jövőnek ugyanarról az ígéretéről van szó, amely minden totalitarizmust inspirált.
Az emberi jogok vallása egy elvadult nemzetellenes ideológia, amely gyökeresen átírta a demokrácia tartalmát. Mai formájában, abban, amelyet Nyugat-Európa országaiban az egyetlen érvényes változatnak tekintenek, a demokrácia az egyetemesség kultuszát, a mások iránti megszállott nyitottságot jelenti. A nemzetek felett álló, de többetnikumú modell nevében tiltakozás nélkül hagytuk el a klasszikus liberális demokrácia modelljét, és engedtük magunkat egy újfajta demokráciába tuszkolni. Ez utóbbiban a népszuverenitás, a demokrácia hagyományos alapja a háttérbe szorult: helyébe az emberi jogok vallásának dogmái és annak imádata került, a bírók pedig felcsaptak papjaiknak. Az emberi jogok vallása megalapozta a jogászi kormányzást, ezzel is tovább erősítve magát. Ennek az öngerjesztő rendszernek a kulcseleme az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely telis-tele van Soros György milliárdos-ideológus emberi jogi híveivel.
A népi demokráciákhoz hasonlóan, amelyek valójában elnyomóak voltak, ma ott az emberi jogi demokrácia, amely az elnyomásnak egy enyhébb, de nagyon is létező formája. Azokban az országokban – így Franciaországban –, ahol ellenállás nélkül uralkodik, az emberi jogok világi vallása politikai-vallási szabályozást és kényszerítő, elnyomó rendszert hozott létre. Az állam pedig ebben az egyház szerepét betöltő segédeszköze. Az emberi jogi vallás állami egyháza ugyanúgy üldözi a másként gondolkodókat. Az emberi jogi vallással fertőzött nyugati demokráciákban, mint korábban a szovjet világ népi demokráciájában, ideológiai tabukkal tartják sakkban az állampolgárokat, a szabadulási kísérleteket pedig a büntetőjog torolja meg. Egyszóval: az emberi jogi totalitarizmus átvette a kommunizmus szerepét.
Mi több: e vallásnak már az alapdogmája, a bevándorlási ideológia miatt is kommunista dimenziója van. Mivel ellenségnek tekinti a nemzeteket, a népeket, a családokat, és az emberekben csak azonos jogokkal rendelkező, egymással kicserélhető személyeket hajlandó látni, az emberi jogok vallása arra szólítja fel az emberiséget, hogy éljen a kedvező helyzettel, és telepedjen máshová, azon emberi csoportok kárára, akik eddig kedvező életfeltételeket teremtettek maguknak. A szuverenitás a nép tulajdonjogán alapult. A szuverenitás azt jelenti, hogy sorsával, identitásával, szülőföldjével, anyagi és szellemi örökségével önmaga rendelkezik.
Az emberi jogi vallás a szuverenitás ellensége, felszámolja anyagi és szellemi örökségünket, arra kényszerít, hogy vagyonunkat közkinccsé tegyük, és ebből mások is részesedjenek. Az emberi jogok vallása a lényegéből fakadóan kollektivista. Akár a kommunizmus, elpusztítja a magántulajdonokból összeálló nemzeti vagyont.
Nyugat-Európa országainak forradalmár aktivistái nem csapták be önmagukat. Hamar rájöttek a kommunizmus és az emberi jogi utópia közti folytonosságra. Az 1980-as évektől kezdve sok értelmiségi és aktivista, aki a Szovjetunió és a kommunizmus világi vallásának összeomlása után árván maradt, tömegesen áttért az emberi jogi világi vallás hitére, amelytől a gyűlölt nyugati világ megsemmisítéséhez kapott új eszközöket, és pótlékul szolgált az utolsó vacsora megváltó ígéretéhez.
A kommunizmushoz hasonlóan az emberi jogok vallása is egy rugalmatlan, historizáló mechanizmust követ. Ezzel a vallással azt állítják, hogy az Európán kívülről jövő migráció szakadatlan folyamata nem más, mint a történelem értelme, ezért igazságos és jó is. Azt is hirdetik, hogy az európaiak számára nincs más alternatíva, mint meghajolni e boldog történelmi sors előtt. Kegyelettel eltelve kell elfogadniuk, hogy eltulajdonítják területeik tekintélyes részét. Jó képet kell vágniuk saját eltűnésükhöz, hogy helyet biztosíthassanak más népeknek, más civilizációknak. Röviden: hozzá kell szokniuk a megsemmisülésük gondolatához, és ápolniuk kell a mazochizmust. Az emberi jogi vallás égisze alatt fejlődött ki a nyugati mazochizmus. E miatt a vallás miatt tiltott ma Nyugat-Európa népei számára az önbecsülés és egymás szeretete.
Az emberi jogok világi vallásának fő alkotóeleme a bevándorlás hirdetése. A propaganda feltétel nélkül támogatja, hangoztatja a bevándorlás előnyeit, és arra kényszerítené az európaiakat, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjenek neki. Ez a vallás a bevándorlási dimenziója miatt a kommunizmusnál is veszélyesebb Európa számára, mely ugyan zsarnoki logikájának alávetette az embereket, de legalább nem pusztította el népeik jövőjét. Ezzel szemben az emberi jogok vallása halálos veszélybe sodort olyan országokat, mint Franciaország, ahol a bevándorlók száma gyorsan növekszik, területén pedig tömegesen rendezkedik be az iszlám. Miközben az államokat öngyilkos erkölcsre kényszeríti, az emberi jogok vallása megtiltja a hatalmat gyakorlóknak, hogy politikai szempontból tekintsenek a fenti problémákra és reagáljanak rá.
Az emberi jogi vallás megtagadja a nemzetektől azokat a kézzelfogható eszközöket, amelyekkel biztosíthatnák saját túlélésüket. A bevándorlás megszentelt kultusza végzetes csapás az európai népekre, amelyek csak remélhetik, hogy túlélik ezt az önpusztító ideológiát is, és demokratikus jogaik révén a maguk urai maradnak.
Fordította: S. Király Béla
A szerző francia jogászprofesszor, a Párizsi Egyetem tanára
